Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 839· •összecsapást akadályoztak meg, amiben különösen kitűnnek a püspökök. (Dezső püspök.) Rendes körülmények között azonban a királyi tanács szerepe egész jelentéktelen lehetett. A nemzet szerepe viszont hűségesküre, s meghatározott formák közt nyilvánított kikiáltásra, esetleg az új jelölt felemelésére szorítkozott. így történt tehát az utód kijelölése, mely aktus azon ban nem tett valakit királlyá, ehhez még a koronázásnak kellett járulnia. A koronázási szertartás egyik része alkalmat ad a népnek, hogy újból királlyá kikiálthassa, acclamatiójával újból elismerhesse új uralkodóját, annak trónfoglalásához hozzájárulását adhassa. Az Árpádok közül ugyan Szent István és Salamon az egyetlen, akinek koronázása (Salamonnak inthronisatiója) alatt történt kikiáltásáról direkte értesülünk,1 de már III. Andrásnál nincs ez az aktus feljegyezve, pedig ő az egyetlen Árpád, kinek koronázásáról részletes leírás fennmaradt. így a közbeeső három századról csak annyit mondhatunk, hogy a legtöbb koronázási formulában előfordul ilyen acclamatio, s ezért nem lehetetlen, hogy mint Szent István, a többi király is részesült ilyen kikiáltásban. Nem volt tehát a trónfoglalás módja az öröklésbe oltott választás: a nemzet nem választotta királyait a „szent király nemzetségéből", viszont az egyetlen igazi, formális választógyűlés nem Árpádot választott királlyá, hanem Aba Sámuelt, az egyik ispánt, Szent István nőági rokonát. Azt a teret tehát, melyet a trónfoglalásban az öröklési rend szabadon hagyott, nem az országnak, hanem az uralkodónak akarata töltötte be. Erős analógiákat találunk a fent előadott magyar gyakorlattal a francia egykorú utódjelölésben. Az Árpádokkal egyidőben uralkodott Capetingek is maguk jelölik ki primogenitusaikat utódukká, ők is maguknak tartják fenn a kezdeményezést, s ők is csak a hódolás, consensus nyilvánítására szorítják vissza alattvalóikat, különösen a XII. században, VII. Lajos 1131., majd II. Fülöp 1179. utóddá koronázásakor. Itt is szerepelnek a király bizalmasai tanácsadásukkal, de itt megmaradtak még a vá-1 Lásd : Nagylegenda, Ed. M. Florianus, 15. lap. — Bécsi Képes Krónika, 53. cap. LVII. lap és Századok, 1923 augusztus—december, 247—9. 11.