Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

824 liARTONIEK EMMA. XII. században, nevezetesen II. Géza óta, s a XIII. szá­zadban a primogeniturát kell uralkodó szokásnak tekin­tenünk. Ezt az eredményt a történeti tények, s a korabeliek jogi meggyőződését kétségtelenül hagyományozó külön­böző természetű forráshelyek kölcsönös interpretációjából nyertük. Hogy ez lehetséges volt, az a forráskritika újabb eredményeinek köszönhető. Történettudományunk módszerének kifejlődésével tisztázódott kútfőink forrás­értéke, s ezekből viszont új fény derül •— egész természe­tesen — történetünk sok olyan kérdésére is, melyek eddig homályosak voltak. Deák Ferenc a magyar trónöröklés Árpád-kori álla­potát még „a mult idők homályával födve" látta, mely­nek felderítését ő még nem látta könnyűnek, s nem is tar­totta bebizonyíthatónak azt, hogy a fiágban öröklő Árpád­nemzetség számára meg volt-e határozottan állapítva az öröklési rend. Hogy azóta történettudományunk mennyit haladt, mutatják példáid a forrásainkat tisztázó eredmények, melyek a trónöröklés kérdése felett lebegő Árpád-kori homályt is egymásután eloszlatják. * A fent kimutatott öröklési rend azonban nem műkö­dött automatikusan: az Árpád-kori senioratu's és primo­genitura szerinti öröklés szokása nem volt I. Lipót örök­lési törvénye, s nem volt III. Károly pragmatica sanc­tiója. Itt kellett még valaki részéről valamiféle pozitiv akaratnyilvánításnak történnie, a koronázás ekkor még nem sokat mondó, s inkább egyházi jelentőségű szertár^ tásán kívül, mely az uralkodó nemzetségnek a fent vázolt öröklési rend által kijelölt tagját a jogos öröklőnek nyilvánította.1 1 Még· az olyan notóriusán örökös, Capet Hugótól a for­radalomig egyugyanazon családban a primogenitura sze­rint örökletes monarchiában is, mint Franciaország, fenn­maradtak bizonyos ilyen természetű formaságok az Újkorban is. Az Árpádok kortársaiként uralkodott francia királyok pedig, noha az elsőszülött üúk szakadatlan sorozata bírta ekkor Franciaország trónját, mindig szükségesnek tartották utódjuknak elismertetését és megkoronáztatását. (A mi viszo­nyainkkal nehezen összehasonlítható, lényegében választó német királyságról nem szólhatunk.) Ld. ehhez Schreuer H.: Die rechtlichen Grundgedanken der französischen Königs­krönung. Weimar, 1911. § 5. kül. 22—30. 11., és Holtzmanny Französische Verfassungsgeschichte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom