Századok – 1925-1926
Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785
AZ ÁRPÁDOK TRÓNÖRÖKLÉSI JOGA. 825· Ebben a trónöröklés kérdését monografikusán feldolgozó magyar tudományos irodalom megegyezik, mind azok a tudósok, kik meghatározott öröklési rendet el nem ismernek, mind pedig azok a tudósok, kik szabályszerűséget ismernek fel az Árpád-kori trónfoglalásban, ilyen elemet a nemzet választásában vagy elismerésében állapítva meg. Előrebocsátjuk, hogy az e kérdéssel nem monografikusán, hanem az általános magyar történet keretében foglalkozó újabb történettudomány a választási elem jelentőségét nem sokra becsüli, sőt már Domanovszky monográfiája is megállapítja, hogy „ezek a választások ... inkább csak consensusnak, hódolásnak tekinthetők."1 A választás pontjában érezhető a legerősebben az a hatás, melyet a német egykorú viszonyok s a későbbi magyar királyválasztások a magyar trónöröklés jogi irodalomra tettek. Minthogy a német birodalomban ekkor erős a választási elem, feltételezik ezt nálunk is, noha a külföldi analógiák során, ha például a francia gyakorlatot tekintjük, a magyarral sokkal több rokonvonást fedezhetünk fel. Megkíséreljük a forrásokból újra vizsgálat tárgyává tenni e kérdést. Választás, vagyis olyan, bizonyos formákhoz kötött aktus, mely, mint a nemzet akaratnyilvánítása volt hivatva eldönteni, hogy ki lépjen trónra, Árpád felemelése óta csak Aba Sámuel, III. András s talán még Szent László esetében történt. Aba Sámuel királlyá tevésében a Bécsi Képes Krónika előadása kétségtelenné teszi, hogy itt formaszerinti választógyülés ült össze, melyet a püspökök hívtak egybe. Ε gyűlésen az előkelők gondosan tanácskoztak afelől, hogy van-e az ország kormányzására alkalmas (idoneus) egyén a királyi nemzetségből, s mert ilyet nem találtak, választottak királyt maguk köziil: Aba Sámuel ispánt.2 1 Ld. Domanovszky, i. m. Budapesti Szemle, 1913, 156. köt. 376. 1. - Anno igitur regni Petri tertio principes Hungarorum, et milites, consilio Episcoporum convenerunt adversus Petrum Regem, et sollicite quaerebant, si aliquem de regali progenie in regno tunc invenire possent, qui ad gubernandum esset idoneus et eos a tyrannide Petri liberaret. Cumque neminem talem in regno invenire potuissent, elegerunt de
