Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Pressburg; Die zweihundertjährige Dreifaltigkeitskirche in –; lásd Dreifaltigkeitskirche alatt. - Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai. I. kötet. Ism. Major Ervin 73
•74 TÖRTÉNETI IRODALOM, Mindenekelőtt egy következetlenséget kell szóvá tennünk: szerző rögtön a munka első oldalán rámutat arra, hogy Káldy mennyire megbízhatatlan. És mégis három nótát közöl Káldy után; ezek közül az első: az erdélyi hajdútánc-nóta (144—145. 1.) P. Horváth Ádám gyűjteményéből (Ó és Üj mint. egy I Ötödfél száz I Énekek, | 1813—1814) való (277. sz.), de a szerző Káldy rossz megfejtésében közli, teljesen légből kapott kormeghatározásával és Horváthétól eltérő szövegével. Horváth Ádám gyűjteményéből való a 126. lapon közölt tapsos tánc (Réthei Prikkel a megfejtőt: Fabó Bertalant nem nevezi meg1 ) és a boszorkánytánc is (127—128. 1.). A harmadik táncnótáról, melyet Káldy után közöl (Még azt mondják: nem illik a tánc a magyarnak 237. 1.), azt mondja a szerző, hogy némelyek szerint II. József császár idejében keletkezett. Ezt egyedül csak Káldy állítja.2 A nóta maga Arany János kéziratos gyűjteményéből való, s innen közölte le először Bartalus." A nóta szövege előfordul P. Horváth A. gyűjteményében is, más — bár rokon — dalammal.4 Minthogy szerzőnk nem ismeri Hocrváth kéziratainak valamelyikét, sem a brassói kéziratnak facsimilekiadását,5 nem is tudhatta, hogy Horváth gyűjteményében kulcsot, előjegyzést nem alkalmaz, továbbá, hogy csupán kétféle hosszúságii kótát használ β ezért komoly ritmikus és melodikus megoldási probléma e nóták megfejtése — hasonlóan a középkori világi dalok: a troubadourok, a minnesaengerek dallamainak, nálunk pl. Tinódi Cronicajában (Colosvar: 1554) lévő históriás énekek kóta-jelzéseihez. Ez a probléma Bartalus,6 Káldy.,7 Sztankó,8 'Fabó9 és Csiky 1 Fabó Bertalan: A magyar népdal zenei fejlődése. 1908. 214. 1. 3 Káldy Gyula: A régibb ét újabb magyar táncokról. 1896. 10 és 11. 1. 3 Bartalus István: Magyar népdalok. Egyetemes gyűjtemény. VI. köt. 75—77. 1. 4 I. m. 139. c. szám (8. sz. dallam). Ismeretes ennek a szövegnek még két dallama. Az egvik Tóth István kéziratos gyűjteményében van (Áriák és Dallok, verseikkel, 1832—1843, 60. 1. No. 109.), a másik dallamot Arany János őrizte meg (v. ö. Bartalus: Magyar népdalok II. 1875. 60. 1.). A legközelebb állanak egymásho z P. Horváth és Tóth által közölt dallamok [kadenciái =2) Γ Π (5 : 2) I 2 | (4]. Az Arany gyűjteményéből való k ét dalla m ( az említett első és a negyedik) kadenciái tekintetében [1 |p3 | (5 : 5) I 5 ι (5] határozottan elüt a másik két melódia-följegyzéetől, azoknál újabbaknak látszanak. Az első — csakis dallam-menet dolgában — mutat némi hasonlóságot a két korábbi följegyzésüvel. 5 Magyar Zenetudomány, 1907 és 1911. 0 Magyar Orpheus. 1869. 7 Kuruc Dalok, XVII. és XVIII. század, V. kiad. (A következő 9 dallam való P. Horváth gyűjteményéből: I., IV., VII., VIII., XIII., XVIII., XXV., XXVI.; függelékben: II. sz. dal); Régi magyar harci dalok, verbunkosok. 1894. (I., VI., XVIII., XIX., XX. és XXV. ez. dal). 8 Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn. I. 1887. Ill—112. h.; Pálóczi Horváth Ádám dallamai. Magyar Zenetudomány, 1907, 5—8. 1. " A magyar népdal zenei fejlődése. 1908.
