Századok – 1925-1926

Értekezések - BARTONIEK EMMA: Az Árpádok trónöröklési joga 785

802 liARTONIEK EMMA. megszerzése végett támadásra készült Salamon ellen, a magyar püspökök, különösen Dezső, rábeszélték, hogy „Salomoni, quamvis iuniori, regnum cum pace red­deret."1 Ε két részből: Béla felháborodik azon, hogy urává, királyává egy kis gyermeket akarnak tenni, Géza pedig lemond a koronáról Salamon javára, noha ez a iunior, egészen kétségtelen, hogy a trónöröklés sorrendjére vo­natkozóan megvan az írónak a maga határozott meg­győződése, még pedig a szeniorátus. Ebből a két passzus­ból, mely egészen Szent László haláláig az egyedüli nyi­lathozat elbeszélő kútfőinkben az öröklés rendjéről, egé­szen kétségtelenül hiviláglih, hogy az író a szeniorátust tekinti az akkor uralkodó öröklési rendnek. Ε nyilatkozatok valódi jelentőségét a középkori krónikáink körüli legújabb forráskritikai kutatások ma­gyarázzák meg. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a Bécsi Képes Kró­nikának és a vele e helyütt egyező Budai Krónikának a Béla-ág történetét elbeszélő, 1038-tól 1091-ig terjedő része mint első forrásból (Kézai és a Nagy Lajos­kori krónika közvetítésével) a Szent László korában írt Gesta Ungaroriim-ból merített.2 Ez a Gesta pedig közel egykorú: még Szent László életében készült s kitűnően értesült, a királyi udvarhoz közel álló, annak hagyomá­nyait felhasználó, annak érdekében dolgozó és minden tekintetben hitelt érdemlő író műve volt.3 Ha tehát az ő műve egyetlen elvet ismer az öröklés rendjében, azt egész határozottan és következetesen alkalmazva mind­azon esetekben, valahányszor trónutódlásról szól,4 s ez ' Bécsi Képes Krónika ed. Toldv. 1867. LVII. 1. cap. 53. Budai Krónika ed. Podhradszky. 1838, 124. 1. 2—3 Hóman Bálint: Ά Szent László-kori Gesta Ungaro­rum és XII—XIII. századi leszármazói, Boest. 1925. 4 Ide számítjuk a két említett: I. Géza- és I. Béla-féle eseten kívül Levente lemondását is. Leventét u. i. a három testvér közül a leaidösebbnek tartjuk. Az írók ugyan — híven a krónikákban alkalmazott sorrendhez, mely legtöbbször Le­ventét sorolja utoljára fel — a három testvér közül őt tartják legfiatalabbnak. Hóman azonban Leventének a trónról való lemondása alapján rámutatott arra. hogy ennek kellett a legidősebbnek lennie .(A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII—XIII. századi leszármazói, Budapest, 1925. 71. és 89. 11.) Kiegészíthetjük ezt azzal — ámbár ezt a Hóman által is elfogadott szeniorátusi rendre alapított észrevételt a sze­niorátus bizonyítására nem használhatjuk fel —, hogy az az

Next

/
Oldalképek
Tartalom