Századok – 1925-1926
Értekezések - BARANYAI BÉLA: Zsigmond király úgynevezett sárkányrendje - 681
708 baranyai béla. nekek és minden hitetlenek ellen életüket kitenni és ezeknek tehetségük szerint vesztét és kárát okozni kötelesek, — kérte a császár, hogy ő szentsége kegyeskedjék mindörökre megengedni, hogy az említett császár úr és utódai, Magyarország királyai, és akik az említett társaságnak tagjai, valamint mindazok és mindenki, akár magyarországi, akár bármely nemzethez tartozó külföldi, aki Magyarország védelmére a császárnak és királyi utódainak és az említett társaságnak segélyére a mondott hitetlenek, szakadárok és eretnekek ellen személyesen útra kelnének, tehát mint a keresztesek a szentföld visszaszerzésére való zarándoklatban, ha töredelmesen meggyónnak, nyerjenek teljes bocsánatot bűneikre és vétkeikre.1 A pápa készségesen megadta beleegyezését a kért módosításokhoz.2 Volt-e ennek a szabályzatmódosításnak s a magyar vonatkozások e kiemelésének hatása a Sárkányos társasági „kinevezőoklevelek" ezentúli szövegezésére, s a netán kiállított pápai indulgencialevél hogy szólt, annak nincs nyoma, mert a szövegeket nem ismerjük. Az „adományozás"-nál a magyar jelleg alig jött tekintetbe: Zsigmond ismét csak birodalmi szempontból számbajövő férfiaknak osztogatta. Koronázásáról való visszatértében Veronában és Mantuában „feldíszítette sárkányos társaságával": Collalto Antal grófot (Vazul fiát), dal Varne Lajost, Languededo és Correggio grófját, Nogaroli Antalt, Campagna(i) Bertalant, Lavagnolo(i) Jakabot, de Cavalli Jánost, Spolverino(i) Gremtilet, del la Pozza Vilmost és Enzigli Jakab grófot.3 1 Zsigmondnak e két beadványát — de dato 1433. (ante) július 21. és (ante) július 24. — 1. Fraknói V. közleményében (Genealógiai és heraldikai közlemények a vatikáni levéltárból) a Turul 1893. évfolyamában. 7—8. 11. - Az ez értelemben kiállított bullák szövegét Fraknói nem közié. 3 A Veronában és Mantuában felvettek (aligha teljes) névsorát 1. az Adler fentebb idézett Drachenorden cikkében. V. ö. még Csontosi János és Schönherr Gy. adatait a Magyar Könyvszemle 1883. (163.1.). illetve 1899. (183.1.) évfolyamaiban.