Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Réz Mihály: A történelmi realizmus rendszere. Ism. Márki Sándor 48
50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 60 várkápolnát és Szent-János-templomát is. Míg Szent-Miklóskolostorából szertárat csináltak, az augusztinusok kolostora helyén pedig a basa egy nagy fürdőt építtet. A keresztény lakosság számára csupán a Szent-Magdolna-templomot hagyták meg, melyet az evangélikusok és katholikusok közösen használnak olyképen, hogy a templomot egy közönséges deszkafallal kettéosztották. A két felekezet közül az evangélikusoké a nagyobb számú és összetartóbb, aminek magyarázata, hogy papjaik a nép nyelvén tartják az istentiszteletet és prédikációikat, míg a katholikusoknál az utóbbi teljesen hiányzik. A város házai omladozóban. A nagy helyiségeket, termeket kisebbekre osztották, a házakat szatócs-bódéikkal annyira körülépítetették, hogy a szép régi kapuknak alig van nyoma. Ezek foglalják el kétoldalt a Széles-utcát (weite gasse), hol egykor Haller háza állott. A Szent-Magdolnatemplom körül, hol egykor a mészárszékek állottak, egy bég foglalta el mindezeket a házakat, valamint a volt Sárkányházat s másokat, s helyükön egy iskolát és minaretes mecsetet épített. A Fugger-házban a török kincstartó (schatzmaister) lakik. Előtte egész a városházig nagy ló-istállókat emeltek fából. A szombat-kapu előtt a mérlegház helyén egy vámház. A zsidókapu egy rossz köpenyfallal van megerősítve. A vár kívülről siralmas képet nyújt, tetőzete beomlottan s mint a < budaiak mondják, termeit piszok borítja. A város árkától le az útig és Lógódig, hol azelőtt szabadon lehetett a kapuk közt közlekedni, véges-végig zöldséges kertek vonulnak el, míg az országút a Fugger-kertek közt vezet. A keresztény lakosság a Szent-Magdolna-templom körül húzódott meg. Itt megmaradtak még pincéik is és a bort szabadon mérik, de már nem hangzik, mint egykoron, a kimérők szava: „harum, harum". Dernschwam ezen budai leírása kétségtelenül becses forrását képezendi Buda helyrajzi történetének, melynek értékét emeli azon körülmény, hogy oly embertől származik, ki maga is hosszú évekig Budán lakott s így a városnak alapos ismerője volt. Néhány szót még magának az útleírásnak a kiadásáról. Itt sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kiadó munkája nem minden tekintetben kielégítő. Tárgyi tekintetben a leghiányosabb a magyarázó rész. Az olvasó alig egy-két helyen nyer kielégítő felvilágosítást, de az rendszerint teljesen elmarad. A kísérő jegyzetek inkább csak nyelvi magyarázatokra szorítkoznak, itt is azonban inkább csak az idegen szavaknál. A leírás magyarországi részeinél sajnálatosan érzik a magyar helyrajzi kutatás eredményeinek csaknem teljes figyelmen kívül hagyása. A kiadó úgy látszik még a legfontosabb munkákat sem vette igénybe, aminek eredményeképen az egyes helyneveknél a magyarázat a megbízhatóság