Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Stern; W.: Die differentielle Psychologie in ihren methodischen Grundlagen. Ism. Hajnal István 642

632 TÖRTÉNETI IRODALOM. 649 Különben csak így válik használhatóvá a lélektan számára is a történelem, mint annak egyik forrása. Mert a történetírásnak nem szabad ugyan öncélul kitűznie új lélektani szabályok előteremtését, de a lélektannal kölcsönös munkában mégis bizonyos szerep juthat számára e téren is. Yoltaképen nem a psychológia körébe tartozó mű Th. Litt: Geschichte und Leben c. munkája, de probléniafeltevését és a megoldásnak módszerét tekintve, ide sorozva tárgyalhatjuk meg ezt is. Egyenesen arra a kérdésre keres feleletet, hogy milyen kölcsönhatással van a mult és a jelen egymásra: a mult élet megértése miként ad tanácsokat a jelen életre és a jelen élet megértése miként alakítja a múltról való felfogásunkat. Mindjárt bevezetésében harcot hirdet azoknak a kierőszakolt tanulságoknak, amelyeket a történelemből szokás gyakran levonni és amelyek az élet képét inkább eltorzítják, zavarossá teszik, semhogy használnának. Elsősorban a históriai megismerés folyamatát taglalja, hangsúlyozván annak szükségét, hogy az emberek a történeti (fogalomalkotás módjáról tiszta képet nyerjenek. Mert, e munka nem annyira az alkotó történettudós számára kíván adni új szempontokat, hanem a nagyközönség nevelésére gondol elsősorban, valóban hasznossá kívánván tenni a történettudományt a tömegek számára is és nem csupán akadályozó sallanggá, minden tettnek mindenféleképen forgatható ürügyévé. Azután az élet, a történeti élet alapproblémáját keresi és azt a kapcsolat természetében találja meg, amely kapcsolat az egyént a közösséggel összeköti. Az egyéni lélekben, mint apró szellemi tükörben akarja meglátni és lényegében megfogni mindazt az erőt és törvényt, mely az összességet jellemzi. Sorbaveszi e szempontból a történelmi alakulatokat, a társadalmat szabályozó elveket, mindig lenyúlva az egyéni lélekig. Ez örök természetes talajon állva, sohasem fogunk hinni rideg és változhatlan, mindig szószerint érvényesítendő szempontokban, hanem mozgékonysághoz s alkotó gondolkodáshoz szokunk; el leszünk készülve arra. hogy a jelen való élet mindig hozhat valamit, ami a múltból származó fogalmakat megmásíthatja s ekkor újra széjjel kell szednünk a már kész szerkezetet részeire, hogy líjat alkossunk, nem mechanikus hozzátétellel, hanem organikus beolvasztással. Így fogja csak sejteni a tömeg az örök mozgató erőket és megszokni azt, hogy azokra figyeljen és nem gépiesen átvett fogalmakra. Különösen szükségesnek tartja, hogy az rigynevezett történelmi „tudás" ellen hadakozzék; a pedagógiai reformerek is gyakran a tanítandó anyag kibővítésében látják az utat a nagyobb történeti megértésre. „Pedig a megtörténtnek tudása gyakran nemcsak hogy nem történeti megértés.