Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Stern; W.: Die differentielle Psychologie in ihren methodischen Grundlagen. Ism. Hajnal István 642

632 TÖRTÉNETI IRODALOM. 648 Ezek utáii jut el az etikai problémához a mű, oda, ahová a jellem fölött ítélni akarók legtöbbször mindjárt az első lépésre be akarnak térni. Ε fejezetben is drámai feladatokat tud sejtetni. Ránk nézve igen tanulságos az, amit a személyes és a kollektív erkölcsről és azok viszonyáról beszél. Itt is figyelmeztet bennünket minden Én-nek saját külön ethikájára és ezzel arra, hogy egy történeti egyéniséget csak akkor tartsunk megértettnek, ha át tudjuk már érezni a benső jogosultságot is, amit az illető érez saját tettei és jelleme fölött. Ügy hisszük, ez a momentum óriási szerepet játszik az életben, sokkal nagyobbat, mint amilyent a történelmi egyéniségek tetteinek magyarázatánál tekintetbe szoktak venni. így közeledik a mű az értékrendszerektől fokozatosan a személyiség titkához. Ez a fejezet (Das persönliche Ideal) valóban minden szavával hozzánk szól. Itt is inkább problémákat tűz ki, mintsem szabályokat állít fel, de épp ezzel segít bennünket kérdésekhez, melyeket az előttünk álló formátlan anyaghoz intézhetünk majd. Hangsúlyozza a jellem egyes vonásai közt észlelhető kontrasztok fontosságát: az élet mindig mozgás és folyama nem tűri el, hogy egyre csak ugyanazon kivájt csapáson folyjék. „Az életnek minden egyoldalúság mögött fekvő isteni totalitása végül is átárad és új pályákat keres." Minden fogalomnak minél nagyobb individualizálására van szükség az egyéniségek megértésénél. A típus csak segédeszköz, nem cél. Annál nagyobb hiba az, ha túlnyomóan olyan szempontokkal igyekszünk magyarázni valakit, amelyek nem annak saját belsejéből fakadnak. Például az átörökléssel, az életkorral. Ε szempontok nem járulnak hozzá, hogy az egyéni lelket valóban egyéni vonásaiban értsük meg. Ezekben kíséreltük meg egyes főbb vonások kiemelésével a mű hasznavehetőségét történeti célokra jellemezni s azt szeretnénk még hozzátenni, hogy a terjedelmes kötet (a nyomás igen apró) alapos átértése kétségtelen sok időt vesz ugyan igénybe, különösen az e téren járatlanok részéről, de mégis tán inkább ajánlatos, mintsem futó használat után sietve más munkákhoz is fordulni. Mint már említettük, nem annyira a szabályokra van szükségünk, melyeket az ilyen munkák eredményül felállítanak, hanem inkább a szempontokra és az elmélyedésre, mit a kérdéssel szakszerűen és hosszú időkön át foglalkozó elme nyújthat nekünk. Talán éppen akkor használ legtöbbet az ilyen mű, ha azt teljesen legyőzve, pozitív tételeitől megszabadítjuk magunkat és csak a benne rejlő szellem hathat már reánk történeti kutatásainkban. Hiszen az a legfontosabb mégis, hogy a mult minden célzatos feltevésektől menten jelenjék meg előttünk.