Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Pethő Sándor: Világostól Trianonig. Ism. Tóth László 632

632 TÖRTÉNETI IRODALOM. 638 Andrássy-féle szövetségi szerződés mellett, lényegében egyező és mindkettőjük részére egyformán lehetetlenné tette, hogy politikájában a parlamenten kívül álló, de mindjobban erősödő tényezők közbenjöttével, vagy a trónnak a dualizmus ellen állástfoglaló várományosával egyetértőleg keresse az elhárítását annak a veszélynek, mely a monarchia és elsősorban Magyarország egén tornyosodott. Magyarország tragédiájának egyik jelentős oka volt, hogy a világháború kitörésekor kormánypártja és, miután a koaliciós kormányalakítással a függetlenségi párt is tényleg a 67-es kiegyezés alapjaira helyezkedett, egészen elenyésző töredéktől eltekintve, ellenzéke is ugyanazon bel- és külpolitikai orientáció alapján állott, e pártok mindegyike dogmaként vallotta azt (a monarchia dualisztikus szervezetének épségben tartása, a német szövetség), aminek vesztett háború esetén szükségképen változást kellett szenvednie. Amikor a háború hosszú tartama alatt mindjobban nyilvánvalóvá lett, hogy nemcsak a győzők békéjét nem diktálhatjuk, de a békéért súlyos és fájdalmas áldozatokat is kell hoznunk, Tisza és Andrássy politikai ideáljai mindjobban eltávolodtak a realitások lehetőségeitől, szinte erőtlenül engedve át a teret az antantpropaganda és az itthoni földalatti erők felforgató tevékenységének. A forradalom egyformán temette azután maga alá Tisza és Andrássy politikai koncepcióját. Nézetünk szerint helyesebb lett volna, ha Pethő az októberi forradalommal bezárta volna fejtegetéseit. Mindaz, ami akkor és azóta történt, még a politikai szenvedélyek pergőtüzében izzik, megbízható adat emberek, események értékelésére ma még nem áll a történetíró rendelkezésére. A ma eseményeinek elmondásánál kikerülhetetlen, hogy a történetíró valamiképen állást ne foglaljon pártpolitikai meggyőződése szerint a történeti igazság rovására. Tapasztalhatta ezt Pethő is a könyvének idevonatkozó fejezetében foglalt némely állításai körül kifejlődött hírlapi polémiák során. Összegezve az elmondottakat, csak sajnálni tudjuk, hogy Pethő csak érdekes, de nem abszolút becsű művet alkotott. Történetírói módszereinek elemzésével megkíséreltük bizonyítani, hogy történetírói felfogása, journalismusa mellett olyan abszolút becsű művet, aminő Szekfű Gyula Három Nemzedék-e, nem is alkothatott. Mindig csak a politikai események felszínén mozogva, érthetőleg nem juthatott el a mélyenfekvő vagy a szűkebb politikai életen kívül keresendő okok ismeretéhez. A stílus könnyedsége magával ragadta az írót, így segítvén át magát sokszor az alapos tanulmány és elmélyedés hézagain. Maga mondja (Litteratura 1926.15. lap.), hogy művének megírására mindössze négy-öt hónapját vette igénybe. Ez a vallomás megmagyarázza a munka sok hibá-