Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Zoltai Lajos: Települések; egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI–XV. századokban. Ism. Iványi Béla 622

632 TÖRTÉNETI IRODALOM. 631 De a szerző ellen szól az is, hogy nincs egyetlen olyan e<lykorú forrásunk se, amely a török sereg állományát 30, vagy éppen 20 ezer főre szállítaná le. Tudtunkkal a legala­csonyabb becslés az, amely a mohácsi csatában résztvett, valóban fegyverfogható, törökök számát 40 ezerre teszi.1 Halmay tehát itt se egykorú adatok, hanem csupán saját feltevése alapján jut a fentebb vázolt különös eredményre. Sok homályos részlete van a mohácsi csatának, amelyre a legbehatóbb történelmi kutatás se tudott — és alkalmasint nem is fog soha — elegendő fényt deríteni. Ezen a téren Halmay kísérlete se vitte előbbre ismereteinket. Nem vitat­juk el, sőt készséggel elismerjük a szerzőnek azt az érdemét, hogy, bár másokkal egyszerre, de tőlük függetlenül, állapí­totta meg azt a sokáig lappangott igazságot, hogy a mohácsi csata nem a földvári (sátorhelyi) major táján zajlott le. Azonban úgy látjuk, hogy a csata szorosanvett történetébe világosság helyett újabb zűrzavart vitt. Mélyebbenszántó és szélesebbkörű forrástanulmánnyal bizonyára jobb eredményt ért volna el. Véleményünk szerint csak hasznára vált volna a dolgozatnak, ha a csatáról szóló részt kihagyja belőle. Gyalókay Jenő. Wlodzimierz hr. Bem de Cosban: General Józef Bein. Lwów—Warszawa—Krakow, 1925. Kis 8°, 1—57 old. Ε mű Bem halálának 75. évfordulójára jelent meg a lengyel könyvpiacon. Szerzője dédatyai ágon a nagy tábor­nok unokaöccse s ezért tanulmányát a kegyeletes megemlé­kezés jegyében írta meg. Ám e rövid életrajzi vázlatban az író sokkal többet nyújt, mint amennyit az ember az ilyen természetű munkától várna. Komoly és értékes genealógiai, illetve történelmi tanulmány ez, amely eredeti levéltári és általában mélyreható kutatásokon alapul s határozott nyere­sége a Bemről és működéséről szóló irodalomnak. Az I. fejezet a Bem-család történetével foglalkozik. A Bemek eredetileg porosz-pomerán származásúak; a XIII— XIV. században „Freiherren von Boemdorf". Arnold Bent tábornoknak legrégibb kimutatható őse, 1420-ban már lengyel sztaroszta és birtokos nemes. A XVII. századig főleg Dan­zigban játszanak fontos szerepet. Ebben az időben Jan Bem „a lovagi szokások szerint Magyarországba ment" s ott ké­sőbb Thamasi-Cosban Johanna grófnőt vette el nőül. Ez a főúri család Erdélyből származott át Tolna megyébe, ahol Kosba várát építette föl. A házasságból született fiú, Frigyes Ulászló, Bem tábornok ősatyja, használta először a de Cosban előnevet, amit 1669-ben a magyar király is megerősített. 1 1526 szeptember 10-én kelt tudósítás (Marino Sannto: i. k. XLII. 657. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom