Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Zoltai Lajos: Települések; egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI–XV. századokban. Ism. Iványi Béla 622

630 TÖRTÉNETI IRODALOM. 630 lembe avatkoznia, míg· csak a döntés meg1

nem történt. Akkor azonban, leshelyükről gyorsan előtörve, el kellett a futók útját állaniok.1

Hogy ez meg is történt, azt szintén Kemálpasazáde mondja.2 Ennek ellenére Halmay 2. vázlatán azt látjuk, hogy Báli és Khoszrev, a második magyar harcrend közbevágása pillanatában, a török balszárny mögött volt. Vájjon melyik egykorú forrás állítja ezt? Meg kell említenünk azt is, hogy a szerző két Bálit feltételez (42. 1.), aminek azonban semmi alapja sincs. Annak sincs írott nyoma sehol, hogy a magyar balszárny fennakadás nélkül folytatta harcát a peremen felfelé, tehát jobb sarkponttal kanyarodott, s az eddigi északkelet— délnyugati arcvonal nyugat—keletivé vált. (46. 1.) Ugyanilyen önkényes és semmivel se támogatható feltevés az is, hogy végül az eddigi észak—déli arcvonalakból kelet—nyugati irányúak lettek. (47. 1.) Folytathatnók még a szerző tévedéseinek és meg nem oldható feltevéseinek hosszú sorozatát, de akkor lapról-lapra kellene állításait cáfolgatnunk. Most csupán azt említjük még meg, hogy Halmay mindenáron azt akarja megdönteni, amit egyetlen komoly hadtörténetíró se állit, hogy t. i. a török seregnek 300.000 harcosa volt. Azután pedig azt próbálja bizonyítani, hogy a Mohácsnál küzdött török haderő nem volt erősebb, sőt gyöngébb volt a magyarnál. A 44. lapon ugyanis azt mondja, hogy a Földvárnál felvonult török sereg talán nem is volt 30.000 ember. Az 56. lapon már azt olvassuk, hog'y a szultán csak 25—30 ezer emberrel lépte át Magyarország határát; végül pedig azt halljuk, hogy Mohácsnál a szultánnak csak 20.000 embere harcolt (u. o.). A szerző nem ismeri a török sereg erejéi'e legjobb kútfőt, Kocsi bej emlékiratait.3

De még így is más eredményre kellett volna jutnia. Ugyanis a magyar királynak, ha minden segítőhada kellő időre megérkezik, legalább is 50 ezer harcosa lett volna Mohácsnál. A törökök, részint kitűnő kémszervezetük jóvoltából, részint a legutóbbi háború tapasztalataiból, jól tudták, hogy Magyarország — még akkori züllött állapotában is — 30 ezernél több harcost tud csatasorba állítani. Azt is tudták, hogy Lajos király mindenfelől kért külföldi segítséget. Hogyan képzelhető tehát, hogy Szulejmán szultán, aki okos és számító ember volt, olyan gyönge hadsereggel indul támadó hadjáratra, amely a döntő mérkőzés idejére, az ellenségénél kisebbre apad? 1 Thury: i. k. I. 239. 1. 2 U. o. 250. 1. 3 Thury: i. k. II. 411. és k. 1.