Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Zoltai Lajos: Települések; egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI–XV. századokban. Ism. Iványi Béla 622

TÖRTÉNETI IRODALOM. 623 mányos Társaság· honismertető bizottságának kiadványai közt megjelenhetett. Zoltai helytörténeti műve négy részire oszlik. A bevezető részben Debrecen és vidéke őstelepülés történetét, a város határában lévő falvak térképét, ezen egykori falvaknak külső képét, templomaik középkori jelentőségét és sajátosságait írja le a szerző, majd áttér Debrecen város belterületének részletes topogralia-történetére és, ha megállapításai talán nem is mindenben helytállók, az összehordott hatalmas anyag apróra való feldolgozásával a szerző jelentős érdemeket szerzett. Szerző az egykori debreceni castellum helyét, amely a XV. század második felében, Szilágyi Erzsébet földesurasága idején már megvolt, hajlandó a mai Kálvin-tér, Csapó-» Vár- és Fő-utcák által határolt tömbön keresni, amire azonban szerinte is a körülbelül 100 esztendőre visszanyúló Várutca elnevezés édes-kevés támpontot nyújt. Ha figyelembe vesszük a középkori kastélyok építési módját és a váradi káptalan 1585. évi oklevelének adatait, mely szerint a castellum a mai Csapó-utcával volt határos, lehetetlen arra az emelkedettebb fekvésű városrészre nem gondolni, amelyet a mai Domb- és Magos-utcák határolnak és amelyeknek a Csapó-utca felé lejtő napnyugati része szőlőtermelésre is igen alkalmas lehetett. Egyébként korántsem szabad azt hinni, hogy a város középkori castelluma talán valami hatalmas és fontos erőd volt. Szilágyi Erzsébetnek maradt reánk 1477-ből egy levele, amelyből azt lehet kivenni, hogy ez a castellum inkább a királyné itteni uradalmának gazdasági központja, mint erőd volt. Valószínűleg e castellumban lakhattak az uradalmat kormányzó ispánok is, akik tartoztak innen a királynéi udvartartást élelemmel ellátni. Ennek az 1477-ben Óbudáról kelt levélnek, amely Várj assy János és Dengelegi Miklós „comitibus nostris de Debrecen" van intézve, tartalma a következő: Meghagyja a nevezett ispánoknak a királyné, hogy „de presenti taxa nostra, quam de nostra speciali commissione ad opidum nostrum illud Debreczen et pertinentias imposuistis, huic Demetrio Kwchar in dicto opido nostro coram oranti quinquaginta florenos auri detis. Ceterum porcos nostros pingniores, ex quibus larda poterunt fieri bona, ad manus eiusdem assignetis. suellos vero eorundem interimi et fumari ac nobis transmitti facere debeatis, ex eisdemque PQrcis très et très cubulos frugum ipsi Demetrio Kwchar nostram ad rationem detis. Insuper eustodiam silvarum nostrarum ad illud opidum nostrum Debrecen pertinentium ab illo Luca f am iliari vestro aufferendo, ipsi Demetrio effective trademus, ut ipse easdem bono ordine cust.odiat et ligna earundem auge ri faciat et maiorari. Insuper de eadem taxa