Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Réz Mihály: A történelmi realizmus rendszere. Ism. Márki Sándor 48
50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 53 De a szükségszerű sorrend megállapítása még egyáltalán nem jogosít föl a jövendő fejlődés menetének megállapítására. A történelmi és a fizikai jelenségek különböznek egymástól. A politikai életben csak cselekvést látunk, nem történést. Ilyen cselekvés egy-egy államfőnek az államcsinyje s a tömegnek forradalma vagy ellenforradalma is. Magyarország 1848. évi forradalmában beérte a rendiség lerontásával s azzal, hogy helyébe — monarchikus vezetés alatt — arisztokratikus modern államot teremtett. Hasonló tömörséggel és szűkszavúsággal jellemzi Kéz más államok forradalmait is. A nemzetközi életben a változandóságot többnyire a háborúk okozzák. Kiemeli Kéz, hogy Róma legyőzve is annyit követelt, mint legyőzetése előtt, s hogy Deák Ausztriától Königgrätz után sem követelt többet, mint azelőtt. Mert Róma és Magyarország egyaránt az állam állandó s nem mulandó viszonyait vette számba. De mintegy hazánk jövendő történetének prognosztikonját halljuk, mikor — ugyan Törökországra hivatkozva — megállapítja, hogy egy bomladozó birodalom jövője mindig fenyegeti a régi egyensúlyt s a szomszédok érdekét. Csakhogy könyve megírása (1920) óta Törökországot ennek a törvénynek alanyává tenni többé nem lehet s nekünk is példát mutatott a reális cél kitűzésében, mely a valódi fejlődés irányában halad s a fokokat át nem ugorja. Még egyszer szemlét tartva, különböző századokban a haladás kérdését hogyan fogták fel, könyvét azzal végzi, hogy az államélet lappangó erői, megmérhetetlen tényezői, a véletlen és az egyén szerepe a politikai haladást és a politikai jövőt kiszámíthatatlanná teszik. Tehát az ő 209 oldalas könyve sem jut más eredményre, mint Berzsenyi ódája, hogy: „A jövendőnek sivatag homályát Bízd az istenség vezető kezére S élj az idővel." De nála éppen az idővel való élés jelenti a történelmi realizmust, melynek rendszerébe hazánkat éppen olyan történelmi higgadtsággal foglalja be, mint a többi államot. S mégis minden magyarnak olvasnia kellene ezt a bölcs nyugalmával s a tudós alaposságával megírt könyvet, mely tulajdonképen azt mondja el, hogy az utolsó tíz év háborúi, forradalmai, felbomló és alakuló államai a hozzájuk tartozó történelmi előzményekkel s a velük járó rettenetes következésekkel mire tanítanak bennünket az emberiség legnagyobb politikai kérdéseiről. S a megoldást nem az idealizmusban kereste, mint egy más nagy megrázkódtatás után Eötvös, hanem a realizmusban, melynek az idealizmus is csak része. De magyar könyv ezen a téren a gondolkodásra Eötvös könyvének megjelenése óta aligha nyújtott több alkalmat, mint a korán elhúnyt Réz Mihályé. Márki Sándor.
