Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Réz Mihály: A történelmi realizmus rendszere. Ism. Márki Sándor 48

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 52 az ország keleti részét éppen a törökhöz való csatlakozásra, vagy arra bírta, hogy a két hatalomhoz való csatlakozás közt a körülményekhez képest válogasson, mi valóban amellett bizonyít, hogy az államterület fekvése az állam céljának kitűzésében csak viszonylag állandó és a területnek sem fekvése, sem határa, sem minősége nem egyedül ható tényező. Az utóbbi öt év történetére gondolva, ki nem fogadná komoran Réz Mihálynak azt a nem részletezett, rideg megállapítását, hogy elveszett területek határai szükségképen megszűnnek s a faj lelkére való hatásuk megváltozik. De vájjon ezeken a lehetetlen határokon túl megtaláljuk-e, amit Kéz az állam legmagasabb céljának mond, az isteni és az emberi törvények föltétlen összhangját? S az államok visszafejlődésének vizsgálata közben be kell-e érnünk azzal a tétellel, hogy „ha valamely állam fennállása más államok szerint az emberiség fejlődésének akadálya, ez azt mutatja, hogy érzelmi és érdekellentét áll fenn az illető állam és az őt elítélő államok között". S itt bizonyára jó lett volna megtudnunk, mi a történelmi realizmus abban, hogy „országok lesznek és elvesznek", egy-két száz-, sőt egy-két ezeréves elnyomatásból egyeseket helyreállítanak, s ugyanannyi ideig virágzó államokat feldarabolnak, mégpedig akkora bölcseséggel, hogy részei közül pl. egy százholdas birtok három különböző államhoz kerülhet? Valóban, a történelem tárgyias szempontjából egyes államok fennmaradása vagy pusztulása csak erkölcsi értékük szerint ítélhető meg. Minden állam fennmaradásához elengedhetetlen a közerkölcsnek legalább bizonyos minimuma, s jogrendjének alapja csak az erkölcs lehet; nemzet sohasem lehetett el, ezentúl sem lehet el az idealizmusnak valamely fajtája nélkül. Az államok életét nemcsak az állandóság, hanem a politikai tényezők rendkívül élénk mozgása és változékonysága is jellemzi; a faji, nemzeti, vallásos stb. érzület néha századokon át rendkívül erős lehet valahol, s egyik a másikat segítheti vagy ronthatja, sőt — forradalmi időkben — váratlan gyorsasággal össze is törheti. Réz nem mondja, de ki nem tudja, hogy több ezredéves monarchiából Kína szemünk láttára egy nap alatt alakult át köztársasággá. Az államok életében azonban nemcsak a változékonyság és az állandóság törvény, hanem a fokozatosság is. Az állandóságba vetett bizalmunkból azzal akarnak kiábrándítani bennünket, hogy a Kárpátok ránk nézve éppúgy nem természetes határok többé, mint Angliára nézve a tenger. mert a realitás az. hogy amazt politikai és katonai hatalmak ránk nézve már el is enyésztették, emezen pedig a XX. század repülőgépei bármikor átszállhatnak. A fokozatos fejlődés lehetőségét mi magunkon örömmel tapasztaltuk Széchenyi föllépésétől Deák alkotásának rombadőltéig, majdnem egy századon át, s tapasztaltuk Kollonics, TI. József és Bach reformjaiban azt, hogy a fokozatok átugrása lehetetlen.