Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Réz Mihály: A történelmi realizmus rendszere. Ism. Márki Sándor 48

50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 50 Minden nemzetiségi mozgalom oka az, hogy a faj politikai öntudatra ébred. Enélkül közös nyelv és közös származás sem alkot nemzetiséget vagy éppen nemzetet. A mult mindenesetre elsőrendű faj képző tényező, s faji törekvés nélkül egy nemzetiség sincs; a nemzetiség igazi egyeniségét osztuiy, vallás, párt, terület, állam együttvéve, mint megannyi fajképző tényező adja meg. Keserű tapasztalásból tudhatjuk mostan már, hogy a jog kiterjesztése maga sohasem lehet kapcsoló tényezővé, sőt éppen az ád erőt a bontó tényezőknek, mert a politikai életbe eddig öntudatlan másnyelvű tömegeket is belesodorván, azokat politikai öntudatra neveli. Faji törekvésekben a nemzetiség végső célja a nemzeti lét; a nemzeté a nemzeti egység; az egységes nemzeté a függetlenség; a független államé a más államokra való befolyás megszerzése. Előbb a szabadság, azután az uralom. A népesség szempontjából a társadalmi és gazdasági osztályokra való tagozódásban megkülönbözteti az osztályokat összekapcsoló, módosító vagy éppen bontó tényezőket s külön foglalkozik a pártokkal, melyeket — szokása szerint — megint a terület, faj, osztály, felekezet, az állam és a külföld szerint való csoportosulások alapján vizsgál. „Ügy vagyon — mondta Basta tábornok 1604-ben s mondhatta volna most Réz Mihály is, ha történelmi példákkal nem gazdálkodik annyira —, nem sok a magyar nemzetiség, de nem kell semminek venni, mert lia összegyülekezhetik és pártot ütnek, nagy vizet zavarhatnak, kiből nagy és reménytelen dolog indulhat." Csodálatos, hogy alig van nemzet, hol a pártok, mint a politikai küzdelmek eszközei, a harcot annyiszor élezték volna ki egészen az Aranybulla záradékában megadott jog gyakorlásáig; ezredéven át való következetes fejlődésük rendszerét a történelem és a politikai tudomány még sem mutatta be kielégítő módon, pedig országgyűléseink emlékei egész kis könyvtárt tesznek ki, s Fraknói, Szilágyi Sándor s mások behatóan feldolgozták tartalmukat. A pártok életében kiemelvén a vallásos érzést, mint politikai hatóerőt, figyelmeztet arra, hogy az osztályszempont a felekezeten belül erős kapcsoló tényező, ha a szembenálló osztály tagjai nagyrészben egy szembenálló felekezethez tartoznak. Az írországi fajharcra hivatkozik, melyet a felekezeti motivum hozzájárulása még megbonthatatlanabbá tett; de talán a kuruc-labanc ellentétekre is hivatkozhatott volna. Az államélet eszményi és anyagi tényezőinek vizsgálata közben megállapítja, hogy „a XIX. század tudományos haladásának egyik nagy eredménye a történelmi érzék kifejlődése, amely minden kort az ő saját pszichéje szerint bír megítélni s a régmúlt idők embereinek gondolkozásmódjában nem keresi a XVIII. század racionalistáinak felfogását". De valamely kor szellemének vagy egy ország közvéleményének vizsgálata közben rájövünk, hogy a kor közhangulatának eszme-