Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Réz Mihály: A történelmi realizmus rendszere. Ism. Márki Sándor 48
50 TÖRTÉNETI IRODALOM. 49 ü politikai tudomány alapja is a tapasztalás, még pedig minden kor és minden régi és új ország megismeréséből nyert tapasztalat. Rákóczi szabadságharca idején a tanultak a németalföldi, Kossuth szabadságharca idején az angol és a francia forradalmak történetét olvasgatták, hogy feladatukkal mások példáin okulva jobban tisztába jöjjenek. A politikát Réz tudománynak tartja, ha nem is exakt tudománynak, de nem ismétli Kossuthtal, hogy az az exigentiák (a szükségességek) tudománya; alapja minden országnak és minden kornak tapasztalása. Megértéséhez föltétlenül szükséges, hogy a multat necsak tanulságai, hanem amiatt is tanulmányozzuk, mert az a jelennek integráns része. A politikai tudománynak tehát vizsgálnia kell az egyes államok viszonyai közt levő hasonlóságokat és különbségeket, azoknak szerkezetét, a minden nagy politikai rendszerben mutatkozó szerves egységet, a politikai intézmények természetét, ezeknek korszakok szerint való változásait és fejlődését, az egyéni akaratnak szerepét, mely nem jár mindig együtt az egyéni nagysággal (mint pl. Robespierrenél, Maratnál); hiszen sohasem lehet tudni, együttvéve milyen okok teremtik meg a nagy államférfiút. Figyelembe kell venni a lappangó tényezőket is, .amiknek roppant nagy és kiszámíthatatlan körét a rnult ismeretével szűkebbre vonhatjuk és számolni kell a mérhetetlen (imponderabilis) tényezőkkel, aminők a jog, erkölcs, műveltség, politikai eszmék és érzelmek. Carlylet ez tette képessé, hogy beleélje magát a francia forradalom eseményeibe s azokat mintegy másodszor végigcsinálva, megértesse a forradalom lelkiállapotát. Végre pedig a politikai eszmények értékének a megítélése is a politikai tudomány feladata. Miközben minden állam egyénisége s az az állami célok szempontjából vizsgálja az államterület fekvését és minőségét, megállapítja, hogy a területi és a politikai fekvés, a határok vonala s a terület minősége különböző korszakokban különböző fokig határozzák meg annak céljait; de az alkalom nem ragadja el, hogy a történelmi példák közé bevegye Magyarország területének legutóbbi megcsonkítását. Bővebben ír az állami népességről, elsősorban a fajokról s úgy találja, hogy Eötvös liberalizmusa és Marx materializmusa a tényeket egyaránt helytelenül ismeri. Rousseau az államban csak egyéneket, Marx csak osztályokat lát, Eötvös pedig az egyéni szabadság elvét egész népekre alkalmazza, de a faji törekvések igazi természetével egyik sincs tisztában. Csodálatos, hogy e közben a nevét sem ejti ki Wilsonnak, kinek elve napjainkban minden eddiginél nagyobb átalakulásokat okozott anélkül, hogy megőrizhette volna eredeti tisztaságát. Nemzetiségnek Réz azt a politikai öntudatra ébredt fajt nevezi, amelynek még nincs, — nemzetnek azt, melynek már van államalkotó hatalma. A nemzetiséget hatalom emeli nemzetté s a fajt öntudat teszi nemzetiséggé. Századok, 1925. I—TII. füzet 4
