Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Tárca - Levéltári Közlemények 557
558 TÁRCA. Eredmény, amelyre büszkék lehetünk, amely azonban nem jelenti azt, hogy ne várnának további teendők. Minden levéltárkutató — nem kell vérbeli levéltámoknak lennie —, azt hiszem, tisztában van vele, hogy egy levéltárban a szorosabb értelemben vett rendező munka, az anyagnak kutatási segédeszközökkel való felszerelése, azok tökéletesítése — az anyag egészét felölelő rendszeres tudományos forrásközlési programmról ne is szóljunk — úgyszólván örökös. Az Országos Levéltár is még nagy feladatoknak néz elébe, de ezeknek lerakvák szilárd alapjai. Annyi, amennyi az adott viszonyok közt elérhető volt. A további levéltári munkának a levéltárra nehezedő közigazgatási teendők súlyos terhe mellett főként a, régi otthonnak mostoha elhelyezési viszonyai állották útját. A helykérdés hovatovább az Országos Levéltár legégetőbb problémájává vált. Sajnos a kormánykörök nem igen látták be a kérdés fontosságát. Végre Csánki Dezsőnek, az Országos Levéltár jelenlegi főigazgatójának sikerült dűlőre vinnie az épület ügyét, meggyőzvén gróf Khuen-Héderváry Károly akkori belügyminisztert a megoldás sürgős voltáról. A munka megindult, de a világháború s a forradalmak az Országos Levéltárat is megfosztották reményeitől. A kész épület berendezetlenül idegen hatóságok rendelkezésére bocsáttatott s fájdalmas csalódások évtizede után csak gróf Klebelsberg Kunó minisztersége hozta meg az ígéret teljesülését. Csánki Dezső soha nem csüggedő, kitartó küzdelme és gróf Klebelsberg Kunó megértő, levéltárügyünk fontosságát teljes egészében értékelő támogatása 1923 nyarán föltárta az új épület kapuit s a legkényesebb igényeket is kielégítő palotával megteremtette a levéltári munkásságnak évtizedeken át óhajtva várt előföltételeit, amelyeknek birtokában a munka s annak eredményessége most már valóban csak a munkaerő kérdése. Hisszük, hogy az intézménnyel annak hagyományos szelleme is átköltözött az új épületbe, hogy akik azt magukkal hozták, fogékony munkatársakra, illetőleg tanítványokra találnak az ifjabb nemzedékben, hogy a hagyományos szellem továbbplántálódik. Kívánjuk, hogy így legyen. Ha megtörténik, akkor az Országos Levéltár szanálás nem kímélte, csonkított tiszviselőkarával is bízvást meg fog felelni feladatainak s valóra váltja a további teljesítmények külső körülményeiben most már fokozott lehetőségeit.
