Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Levéltári Közlemények 557

TÁRCA. 559 Az erre irányuló törekvést láthatjuk az anyagi eszközök híján ezideig nélkülözött szaklap megindításában, amely az eddigi levéltári munkaterületnek kiszélesítését jelenti az anyagnak szakszerű ismertetésével, illetőleg tudományos feldolgozásával. Kezdete a levéltári munkásság, hogy úgy mondjuk, hálásabb felének, amennyiben itt a teljesítmény élesebben, a nagy nyilvánosság előtt is szembeszökőn domborodik ki. Mert valljuk be, hogy az, ami mindennek alapja, a belső rendező munka rendszerint csak kevés helyen talál kellő értékelésre s kívülről inkább csak a hiányokat veszik észre. A Levéltári Közlemények megadják a módját, hogy a levéltárnok ezen munkája a külvilág elé is szemléltető formában odaállíttassék, s ami sokkal lényegesebb, hogy a levéltárnok évek hosszú során szerzett tapasztalatai és ismeretei, — amelyek eddig legfeljebb a kutatónak a levéltárral való személyes érintkezése révén, esetlegesen kamatoztak — a tudományos munka közkincsévé váljanak, tgy kapunk majd világos képet levéltáraink állagáról s benne nemcsak a rendszeres történetkutatás felsőbb fokú szervezésének, hanem a tudományos képzésnek s nem utolsó sorban az eddig oly csekély eredményeket mutató ré-zletkutatás irányításának megbecsülhetetlen segédeszközét. örömmel kell üdvözölnünk továbbá a levéltári anyag rendszeres közlésének ugyancsak a Levéltári Közlemények nyújtotta lehetőségét. Az Országos Levéltár szempontjából ugyan ezt a lehetőséget eléggé korlátozottnak kell tekintenünk, mert hiszen az csak a terjedelmes anyagból kiválasztható kisebb egységekre szorítkozhatik. Az anyag nagy egységeit felölelő tudományos forrásközlési, illetőleg feldolgozási programra kiadványsorozatokat s azok folytonosságát feltételezi s ezek lehetősége a szükséges anyagi eszközök intézményes biztosításán és a mai létszámot messze meghaladó munkaerőn alapul. Távolabbi idők ígérete ez. Addig is, míg egyszer, reméljük, valóra válhat, örvendjünk a Levéltári Közlemények kisebb önálló egységeket s esetleg kisebb külső levéltárak anyagát felölelő forrásközlési programmjának. A tudományos munkálkodásnak mai súlyos anyagi viszonyai közt nagy gazdagodás. Aminek azonban különösen örvendhetünk az azon körülmény, hogy egyáltalában van egy levéltári szaklapunk, amelynek révén levéltárügyünk általában, annak múltja, jelenje és a jövő feladatai a szélesebb nvil-