Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Levéltári Közlemények 557

Tárca. Levéltári Közlemények. (A m. kir. Országos Levéltár szakfolyóirata.) Központi kormányszerveink nagy levéltárait őrző intézményünknek az Országos Levéltárnak évkönyveiben piros számjegyek jelzik az 1923-ik esztendőt. Ünnepavató eseményei, az Országos Levéltárnak új palotájába tör­tént költözése és szakfolyóiratának a Levéltári Közlemé­nyeknek megindulása az Országos Levéltár szűkebb ott­honán túlterjedő jelentőségűek. Az Országos Levéltár levéltárügyünknek legfontosabb gócpontja. Ezt a vezető szerepét anyagának történeti becsén és terjedelmén kívül elsősorban annak a hagyományos szellemnek köszönheti, amely ez intézményt s funkcionáriusait a levéltári anyag szeretetével eltöltve, levéltári feladataikat számukra hivatássá, életcéllá emelte s mostoha körülmények közt is gyümölcsöző levéltári munkát eredményezett. Ez a szellem volt az, amely még az egyes dikaszterialis levél­tárak különállása idején Mária Terézia és II. József kor­mányzatának nagy levél tárrendező programmját valóra váltotta. Otthonra talált, sőt hagyományossá vált az új Országos Levéltárban is. És ez a szellem vezetett a kez­detben némileg érvényesülő, az akkori kor felfogásából eredő téves törekvések után a levéltári provenieneia elvé­nek kellő értékeléséhez és érvényesítéséhez abban a resti­tuciós munkában, amely az anyagnak a közbülső időszak viszontagságaiban megzavart rendjét az iratok keletkezé­sekor alakult keretekben helyre állította és Országos Levéltárunk gyűjteményeit nemcsak hazai, hanem kül­földi viszonylatban is a tudományos kutatás számára a legkönnyebben használhatók közé emelte. A munka min­den érdeme s elismerése az utolsó két-három évtized nem­zedékéé, azoké a levéltárnokainké, akik az Országos Levéltárat az új épület kapujáig még elkísérhették, ille­tőleg azon átkísérték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom