Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Reissig Ede: A Jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon. I. rész. Ism. Patek Ferenc 511

512 TÖRTÉNETI IRODALOM. 514 Az ő előadásából nem tűnik ki, hogy ennek a századnak a „perjelei" tulajdonképen nem értékes tagjai, de inkább ellenségei a rendnek, akik valójában — királyi kegyre, vagyis a maguk erejére támaszkodva — bitorolják a rend birtokait a maguk s jó szerencse, ha néha egyúttal a hazai honvédelem hasznára is. A szerző úgy ír, mintha nem tudna, vagy nem akarna tudni a commendator rendszerről, amely a hanyatló középkor egyházi életének egyik legkiáltóbb esete. A laikus olvasó nem fogja mindig észrevenni, hogy ezek a XV—XVI. századbeli „lovagok" éppen oly kevéssé lovagjai a rendnek, mint pl. én magam. Ebben némileg hibás az is, hogy a szerző nem interpretálja mindig kellő óvatossággal a johannitarend életében használatos kifejezéseket. Nem tudjuk meg tőle, mi .volt a magister, prior, praeceptor, vagy minő rangbéli különbségek voltak a rend egyes házai között. Mert valóságos „rendháza", „lovagháza" a johannitáknak kevés volt Magyarországon, a többi birtok, egykét gazdálkodó rendtaggal, akik a legritkább esetben voltak lovagok. Ezt ugyan a speciális magyar okleveles emlékekből nem tudjuk meg, de a rend külföldi történetének analógiáiból egészen határozottan állíthatjuk. Így pl. Győrött, ahol a rendnek fürdői voltak, a lovagoknak szigorúan vett „rendháza" legjobb tudomásom szerint sohasem volt. Mint ahogy ott, ahol johamiita-fiirdőről vagy kórházról olvasunk, ne keressünk lovagokat. Egyáltalában rá kell mutatnom egy tényre, amiről az egyházi lovagrendek történetírói — magyarok és külföldiek egyaránt — nem szívesen vesznek tudomást. H. Prutz kimutatta (Die geistlichen Ritterorden, 509. skk. II.), hogy a franciaországi templáriue-perben kihalgatott rendtagok kö/.t igen kevés pap volt, alig 50 lovag, és mintegy 200 szolgáló testvér. Pedig legalább is valószínű, hogy kihallgatásnak elsősorban a lovagokat vetették alá. Ebből az következik, hogy a rendi lovagok a rend egész létszámának legföljebb egyötödét, valószínűbb azonban, hogy csak egytizedét adták. S ne felejtsük, hogy itt templomosokrój van szó, amely rendnél legerősebben volt hangsúlyozva a lovagi, nemesi, feudális és harcos karakter, továbbá, hogy Franciaországról van szó, ahol a lovagi intézmények akkor legjobban virágoztak, s ahol a rendnek leggazdagabb birtokai voltak, ahol tehát bizonyára viszonylag a legtöbb előkelő rendtag tartózkodott. Szegényebb rendtartományokban, valamint ott, ahol a harcos nemesség nem játszotta azt az eminens szerepet, mint Franciaországban, a számarány kétségtelenül méginkább a lovagok hátrányára tolódott el. így volt ez a templáriusoknál. Már most ismeretes, hogy az összes nagy egyházi lovagrendek körül a johannitáknál volt leginkább hangsúlyozva az egyházi jelleg a katonaival szemben, ami abban nyert kifeiolzést, hogy náluk a papi elem a lovagival szemben számban és súlyban jelentékenyebb volt, mint a templomosoknál.