Századok – 1925-1926

Értekezések - SEBESTYÉN JÓZSEF: A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai - 462

494 sebestyén józsef. nem lehet más, mint a római szentszék. A királyi leirat szerint ugyanis nem régi kiváltságok kihirdetéséről van itt szó, hanem maguknak a kiváltságoknak a jogosságáról és létezéséről; e fölött pedig csak az adományozó vagy megerősítő fórum dönthet végérvényesen. 3. Nesselrode a királyi döntés kézhezvétele után iigyét a szentszék elé terjesztette. A kúria az ügyet a congregatio concilii-nek osztotta ki tanulmányozás végett, amely természetesen nem dönthetett addig a kérdésben, míg megfelelő információk nem állottak rendelkezésére. Megbízta tehát Spinola bécsi nunciust, caesareai érseket, hogy szerezze be a szükséges adatokat és terjessze föl a kongregációhoz. A nuncius a kapott rendelet értelmében 1717 április 24-i kelettel írt az esztergomi érseknek s a veszprémi püspöknek s fölszólította őket az álláspontjukat' igazoló okiratok és bizonyítékok beterjesztésére. A felhívásra a nuncius hamarosan megkapta a választ. A veszprémi püspök felelete azonban alig érintette a dolog érdemét. Panaszát röviden a következőkben körvonalazta: Jóllehet Székesfehérvár a veszprémi egyházmegyében fekszik, az esztergomi érsek mégis arra törekszik, hogy a székesfehérvári prépost ságot fönnhatósága alá szorítsa és a várost a veszprémi egyházmegyétől elszakítsa; ez a törekvés nem kis mértékben sérti és kisebbíti az ő püspöki jogait. A vitázó felek bizonyítékait egyébként nem ismeri. Az érsek felelete sem hatolt a dolog mélyére. Néhány szóval ismertette az ügy állását, a prépostnak Kolonits érsekkel vívott küzdelmét s legfőbb argumentum gyanánt azt hozta föl, hogy a török hódoltság alatt a káptalan és a prépostság az esztergomi érsek joghatósága alatt állottak. A nuncius e feleleteket felvette jelentésébe, de megjegyezte, hogy nem tartja azokat elégségeseknek arra. hogy a székesfehérvári prépost által beterjesztett bizonyítékok erejét meggyengítsék. Részletesen ismertette a prépost álláspontja mellett felhozott történelmi érveket, végül következtetésképen kimondotta az ügyről alkotott véleményét, mely szerint: a székesfehérvári prépostság javára kibocsátott pápai bullákat érvényeseknek kell elismerni, tekintet nélkül arra, hogy azokat az újabb időkben átírták-e, megerősítették-e, vagy sem. A kongregáció 1718 március 26-i ülésében tárgyalta