Századok – 1925-1926

Értekezések - MADZSAR IMRE: Az elemi oktatás fővárosunkban a török kiűzése után 25

AZ ELEMI OKTATÁS FŐVÁROSUNKBAN A TÖRÖK KlC'ZÉSE UTÁN. 27 polgárjog nélküli zsellérlakokat is hozzávéve, a teljes lélekszám Schmall szerint körülbelül 250-re tehető. Budán már 1688-ban összeírás megy végbe. Ekkor 85 polgárcsaládot számítanak, ami majdnem 700 léleknek felel meg. Hiányzik ebben a népes Tabán, melyet az összeírásba nem vettek fel.1 De nemcsak számra, hanem egyéni érték dolgában sem becsülhetők túl az új lakók. Mint a gyarmatok tör­ténetében, úgy itt is szerencsekereső, fiatalkorú és vagyontalan emberek az úttörők. Egyszerű mesterembe­rek, főleg kőművesek és ácsok. Az új otthon fölépítésé­hez elsősorban munkáskezekre volt szükség. Budán még inkább találunk katonatiszteket és hivatalnokokat, az újonnan fölállított kamaraigazgatóság tisztviselőit. Ebből kell magyaráznunk azt a feltűnő tényt, hogy a Várban a középfokú oktatás több évvel megelőzi az elemi iskola fölállítását. Evvel szemben a visszafoglalt Pestnek még soká kell gimnáziumra várakoznia. Viszont a Várban az elemi iskola teljesen német, ami megfelel annak a ténynek, hogy itt az első évek letelepülő polgárai között csak egy magyar családot találunk.2 A Vízivárosban és Pesten a német mellett magyar elemi iskola is keletkezik. Bár a németajkú lakosság Pesten is túlnyomó úgy számban, mint vagyonilag, sőt a magyarság száma idők folyamán még kevesbbedik, mégis itt a céhek szervezkedésekor „natio Hungarica" is alakul, melynek külön szószóló (tribunus plebis) áll az élén.3 Legtovább maradt meg a kezdet szerény színvona­lán az oktatás intézménye Óbudán, mely tudvalevőleg középiskolához mai napig sem jutott. Ez a városrész a török uralom csapásait többé nem heverte ki teljesen. Az erősség aljában fekvő sík területe ki volt téve mind­két fél ágyúinak, kik magasabb épületeit harcászati okból szándékosan elpusztították. így Óbuda majdnem teljesen rommá lett s csak a helyhezragaszkodás konzer­vatív ösztöne tartotta fenn létét. Mai szerény, falusias külseje nem sejteti, hogy egykor fényes templomok, 1 Schmall Lajos: A pesti régi városház története. Buda­pest 1901, 13. 1. Ugyanaz: Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez. Budapest 1899, I. köt., 4. 1. és II. köt., 205. és k. 1. Peisner Ignác: Budapest a XVIII. században. Budapest 1900. 2 Schmall: Adalékok. II. köt., 200. 1. 3 U. ο. I. köt.. 67. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom