Századok – 1925-1926

Értekezések - BALOGH JOLÁN: Mantegna magyar vonatkozású portréi 234

MANTEGNA MAGVAR VONATKOZÁSÚ PORTRÉI. 243 színű 1—2 évi korkülönbségén kívül rendkívül megnehezíti az a körülmény, hogy a miniature profilarckép, míg a freskón látható ifjú háromnegyed nézetben van ábrázolva, mégis a kerek fej és a magas nyak struktúrájában, az arc vonásaiban, különösen az orr, száj és az áll vonalában és a hajviseletben levő megegyezések olyan feltűnőek és meggyőzőek, hogy egy közös természeti mintaképet feltételeznek. Ugyanerre az eredményre jutunk, ha eliminálás útján próbáljuk meghatározni Janus Pannonius arcképét. Tudjuk ugyanis, hogy a freskó festésekor Janus Pannonius 20—21 éves lehetett, már pedig ennek az életkornak a csoportarckép alakjai közül, akik a firenzei csoportarcképekkel ellentétben nemcsak a formális kompozícióba vannak belevonva, hanem a cselekvésben is részt vesznek, csak az előtérben álló ifjú alakja felel meg.1 A két hipotézis, egyfelől Yasari adata, másfelől Janus Pannonius bécsi miniatürportréja egymást kölcsönösen megerősítvén, ha nem is abszolút bizonyossággal, de legalább nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a Sz. Kristóf-freskó fürtöshajú, magas termetű ifjú alakjában, kinek arcvonásait kissé fanyar elmélázással párosult komolyság hatja át, a nagy magyar humanista arcképét bírjuk. Mantegna magyar vonatkozású munkái azonban Janus Pannonius portréival nincsenek kimerítve, nemcsak a magyar renaissance legkiválóbb humanistájának, hanem nagy fejedelmének, Mátyás királynak a 1 Az ifjú öltözete sem mond ellent e feltevésnek» noha ennek különösebb jelentőség-e nincs, hiszen jól tudjuk, hogy ebben az időben az olasz viselet nem volt ismeretlen hazánkban. Különben is a viselet faji és időbeli meghatározásoknál mint bizonyíték csak fenntartással alkalmazható. (V. ö. Tietze: Die Methode der Kunstgeschichte, 1913. S. 271.) Az ifjúnak rövid zubbonyból és kétszínű szövetből készült nadrágból álló ruházata kedvelt öltözete volt az olasz fiatalságnak. (V. ö. H. Weiss: Kostümkunde. Erste Abtheilung. Das Kostüm von 14-ten bis zum 16-ten Jahrhundert. IV. Bd. 1872. S. 299—300.) Ez az Ú. n. „polymita vestis" (v. ö- Du Cange: Gloss. mediae et infimae latinitatis Basileae 1762), melyet az olaszok „mi parti"-nak neveztek, Magyarországban sem volt ismeretlen, amit bizonyítanak a fennmaradt emlékeken kívül (szmrecsányi templom freskói. Arch. Ért. 1893. 149 1.) az egykorú leltárak, melyekben gyakran szerepel a „felemás" vagy „metélt" ruha. (Nagy-Nemes: A magyar viseletek tört. 1900. 128. 1., 192. jegyzet, 37. tábla, 7., 8. kép.) 16*