Századok – 1925-1926

Értekezések - BALOGH JOLÁN: Mantegna magyar vonatkozású portréi 234

244 BALOGH JOLÄN. portréját is megfestette és pedig két ízben. Mindkettőnek az emlékét Paolo Giovio (v. Paulus Jovius) novarai püspök, a cinquecentónak egyik legjelentősebb történetírója, ki a művészettörténetnek is nagy szolgálatokat tett feljegyzéseivel és gyűjtési tevékenységével,1 őrizte meg számunkra. Elogia virorum bellica virtute illustrium című művében, Mátyás életrajzában (Florentiae 1551 p. 159) a következő sorok tartalmazzák e nagy fontosságú magyar kultúrhistóriai dokumentumot: „Effigies eius armata equestris, luculentissime depicta Romae in Campo Florae,2 contra podium cubiculi mei in Angulo Laurentianae domus spectatur, ad quam arridet altera parsimilis Andreae Mantineae manu picta, quae in Museo nostro conspicitur." Az egyik arckép tehát műfaját és technikáját tekintve façade-freskô volt. Paulus Jovius, bár magasztalólag ír róla, mesterét nem nevezi meg. Adatait azonban kiegészíti a XVII. század egyik guida-írója, Giulio Mancini Viaggio di Roma per vedere le pitture című művében, melyben a lovasportré mestereként Mantegnát említi.3 Evvel az adattal egyszersmind meg-1 V. ö. Schlosser: Die Kuiistlitteratur. Wien 1924. S- 173— 175, 177. — Frey: Il codice Magliabecchiano. Berlin, 1892. S. LXII—LXXIX. 5 A Campo-Fiore, a Rione di Parione egyik leghatalmasabb tere Pompejus színházának a helyén épült. Gregorovius, valamint Donatus szerint Scarampo bíboros alapította Í456-ban, Pastor szerint pedig IV. Sixtus (1471—1484). A renaissance-korban e tér volt Róma igazi fóruma, itt hirdették ki a pápai bullákat és a Governatore parancsait, itt végezték ki az elítélteket, itt tartották a nagy vásárokat, itt építettek szállodákat a külföldiek számára. (V. ö. Gregorovius: Geschichte der Stadt Rom. VII. 1870. S. 626, 697; Pastor: Die Stadt Rom zu Ende der Renaissance. 1916. S. 31, 56. Donatus: Roma vetus ac recensed. ultima. Amstelsedomi 1694. p. 320.) A Via del Pellegrino pedig, amely a XVII. sz.-ban az ötvösök utcája volt (Bertolotti: Artisti belgi e olandesi a Roma. 1880. p. 295.), a Canoellaria mellett halad el. 3 Giulio Mancini: Viaggio di Roma per vedere le pitture (c. 1625), herausgegeben von L. Schudt 1923- (Römische Forschungen IV.) S. 87: „A capo del Pellegrino il ritratto di Mattia IJnniade del Mantegna". Schudt ezt az adatot a következő jegyzettel kíséri: „Pellegrino": Strada del Pellegrino. Mantegna: Die Erwähnung ist ganz vereinzelt, nichts erhalten." Az utóbbi megjegyzés, mint láttuk, téves, hiszen Jovjus mesternév nélkül már egy századdal korábban említette és az ő adata folytán lett ismeretessé a modern művészettörténet-