Századok – 1925-1926

Értekezések - REDLICH OSWALD: Savoyai Jenő herceg 225

SAVOY Aï JENŐ HERCEG. 231 pergamentnél és szerződésnél többet ér. Hogy mennyire ez lett volna a helyes megoldás, igazolta a virágzásnak indult ostendei kereskedelmi társaságnak Anglia és Hollandia jótállásáért való feláldozása, Ausztriának a lengyel örökösödési háborúba való áldatlan belekeveredése és főleg az 1740 utáni események. Ezzel azonban eljutottunk azokhoz a korlátokhoz, melyek még Jenő herceg zsenialitását is megbénították. Az európai tekintélyű Jenő herceg úgy I. József, mint VI. Károly alatt a titkos tanácsnak, tehát a tulajdonképeni szűkebb kormányzó minisztertanácsnak első, legelőkelőbb és legtekintélyesebb tagja volt. De azért mégis csak egy abszolút uralkodó fejedelemnek volt szolgája. És ez a nagy férfiú urának leghűbb, legodaadóbb s legengedelmesebb szolgája volt. Ε nagy hadvezérben már senuni sem volt meg a kondottierek tulajdonságaiból, amelyek még a harmincéves háború néhány vezérét is jellemezték, sem a Wallenstein-féle természetből. Urának politikáját s háborúit még akkor is föltétlenül szolgálta, ha saját meggyőződése ellenkező is volt. VI. Károlyban oly ura volt, aki uralkodói mivoltát s elhatározásának önállóságát féltékenyen őrizte s legjelentékenyebb s legönzetlenebb tanácsadójának javaslatait megvetvén, öntelt és hiú tanácsosokat követett s főkép a bécsi udvarnál élő spanyolokra hallgatott. Mert VI. Károly nem tudta spanyol királyságát elfelejteni s Itáliában is spanyol örökségét kereste, míg Jenő herceg és az úgynevezett német párt a birodalomban a németség erősítését^ tűzték ki feladatukul. Ezek az ellentétek azt eredményezték, hogy Jenő herceget VI. Károly előtt becstelen politikai fondorlatokkal vádolták. Ámbár Jenő herceg ezeket az aljas gyanúsításokat leleplezte, 1718 után mégis néhány évig hűvös volt a. viszony közte és a császár között. Az udvari haditanácsnak 1753-tól haláláig Jenő herceg volt az elnöke. A generalisszimusznak és a hadiszervezet legfőbb vezetőjének egy személyben való egyesítése Jenő herceg esetében a legszerencsésebb volt, mert az ő diadalai s az ő szelleme alapította meg a régi dicsőséges császári hadsereget. Az ő érdeme, hogy a régi hadiszervezet csökevényei is kiirtattak. Következetesen s eredményesen harcolt a protekció ellen s az ellen, hogy katonai állásokat meg lehessen venni. Sokat tartott arra, hogy a hadseregben feltétlen fegyelem és engedelmes-