Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Pigler Andor: A győri Szent Ignác-templom és mennyezetképei. Ism. Oroszlán Zoltán 185

186 TÖRTÉNETI IRODALOM. 186-kulata-szobor, a székesegyház szentélyének stallumai fölött felállított szárnyas géniuszok alakjai, ugyancsak a székesegyház főhajójának két mellékoltárába oltárkép gyanánt beillesztett két hatalmas ólomrelief — melyek minden hagyomány ellenére sem származhatnak a nagy Donnertől, hanem minden valószínűség szerint egyik tanítványától —, Hans von Aaèhennek híres, Schwarzenberg Adolf hadvezért ábrázoló portréja mind hosszabb-rövidebb méltatást nyernek Pigler könyvében. Azok az adatai pedig, amelyekkel Martin Altomonte, Anton Franz Maulbertsch és Stefan Dorfmeister győri működését tisztázza, fontos adalékai lesznek egy majdan megírandó s a magyar barokk-kort tárgyaló műtörténetnek. Ily előzmények után következik a könyv tulajdonképeni tárgya: a Szent Ignác-teinplom történetének, belső díszítésének és mennyezetképeinek leírása és műtörténeti méltatása. A templomot a Győrben letelepített, de okiratilag biztosított donációikat csak sok viszontagság után birtokukba vevő jezsuiták építtették 1635—1641-ig. Az első időpont a templom alapkőletételének évét, a második a bejárat fölé illesztett kőtábla feliratában a befejezés s valószínűleg a felszentelés évét is jelenti. Építőművésze az ismeretlenek közt rejtőzik, s ezideig semmiféle kutatással megállapítható nem volt. A templom az ú. n. jezsuita-stílus egyik legfejlettebb példája; osztatlan téregység uralkodik a templom belső berendezésében, melynek belső dísze csak évtizedek elmultával, lassan-lassan válik teljessé. A templom annalesei több mint száz éven keresztül hosszú sorban számlálják elő a jezsuita-rend pártfogóit: előkelő győri vagy környékbeli családokat, főtisztviselőket és katonákat, akik jelentős adományaikkal járultak a templom belső és külső fényének, díszítésének emeléséhez. Különösen ki kell emelnünk a mecénások e sorozatában Acsády Ádám veszprémi püspököt, aki négy év alatt (1739— 1743) akkoriban roppant összeggel, 30.000 forinttal járult főként a templom freskóinak elkészítéséhez. Halála után az általa hagyományozott összegek mellett utóda, Biró Márton veszprémi püspök is felkarolta a templom belső berendezésének befejezését s többek között a díszes kivitelű szószék is az ő adományából készült 1749-ben. A templom a jezsuitarend eltörlése után hosszabb viszontagságok után 1802-ben Szent Benedek rendjének birtokába és gondozásába került, akik ma is tulajdonosai a templomnak. A történeti rész befejezése után a templomnak mint építészeti emléknek pontos, részletekre kiterjedő ismertetését kapjuk, miközben érdekes fejtegetések között ismertet meg bennünket a szerző az ú. n. jezsuita-stílus építészettörténeti fejlődésével s templomunkat igen ügyesen állítja bele ebbe •a stílustörténeti vizsgálódásba, megadván ezzel a templom művészi értékelésére a magasabb szempontokat is. Azután