Századok – 1925-1926
Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126
156 GVALÓKAY JENÖ. reformtervet bizonyos felületesség jellemzi. Mint ismertetésükben is hangoztattam már, sok olyan kérdést hallgatnak agyon, amelyre válaszolniok kellett volna. Annál is inkább, mert csak ezeknek a részleteknek alaposabb kifejtése esetén tudtak volna az egykorúak helytálló véleményt mondani róluk. Az volt ugyanis a főkérdés, hogy az akkori — nagyon mostoha — pénzügyi viszonyok között, melyik javaslatban lett volna a legtöbb életrevaló eszme? A maga teljes egészében egyik terv se volt elfogadható, viszont azonban mindegyik reformátornak volt valami talpraesett gondolata. Valószínű tehát, hogy a négy tervből egy ötödiket kellett volna összeállítani, számolva a szűkös anyagi viszonyokkal, de egyszersmind a megoldásra váró feladat fontosságával is. Nem lett volna szabad tehát a dolgot odajuttatni, hogy a túlzott zsugoriság már a kezdet kezdetén megbénítsa a megújhodott és nagyrahivatott nemzeti intézményt, de másrészt az országot se volt szabad megnyomorítani vele. A javaslatokkal felszínre dobott fontos alkotmányjogi, katonai és pénzügyi szakkérdések egész sorát kellett volna egy — legcélszerűbben a nádor elnöksége alatt összeülő — bizottságnak megvitatnia és egybehangolnia, még mielőtt a gondosan megszerkesztett új reformterv döntés végett az országgyűlés elé jutott volna. Eddigelé nem bolygattam, most azonban meg kell mondanom, hogy — a már hallottakon kívül — mind a négy javaslatnak még egy közös nagy fogyatkozása is volt: egyik se számolt a ruhával, a fegyverrel, a lövőszerrel, a lószerszámmal és mindenféle más felszereléssel; pedig éppen ez volt egyik legfontosabbika a hallgatással mellőzött kérdéseknek. Aki az utolsó insurrectiók történetébe csak egy kissé is bepillantott, nagyon jól tudhatja, hogy se a bécsi „General-Artillerie-Direction",1 se az óbudai „Oeconomica-Commissio" — amelyekre ez a feladat várakozott — nem tudta az insurrectiót, annak rendje és módja szerint ellátni a háború folyamán jócskán megcsappant készletekből. Már pedig hiába van még olyan jól betanított és fegyelmezett kato-1 A „General-Artillerie-Director" volt abban az időben a ce. k. tüzérség feje. Helyét később — már sokkal kisebb hatáskörrel — a „General-Artillerie-Inspector", vagyis a „tüzérség főfelügyelője" foglalta el.
