Századok – 1925-1926

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126

„ A MAGYAR NEMES INSURRECTIO REFORMTERVEI 1797-TÖL 1809-IG. 157 nánk, ha nem tudjuk a kellő pillanatban fölfegyverezni •és fölszerelni. Éppen az utolsó insurrectiók története bizonyítja, hogy a ruha és a nyeregiszerszám egy részét a vármegyékben kellett — az Óbudán átvett, vagy máshol drága pénzen vásárolt anyagból — elkészíttetni. Kellőszámú fegyver pedig sohasem állott készen. A felkelő nemesség késői hadrakelésének tehát ez is egyik főoka volt, nem csupán a tisztek és az altisztek hiánya. Ezen a bajon csakis az segíthetett volna, ha a ruhát, a lószerszámot, a fegyvert, a lövőszert stb., stb. már béke idején készen tartják a kerületi parancsnokságok székhelyén levő raktárakban, ha nem is 60.000, de legalább 30.000 ember (mondjuk: 10.000 lovas és 20.000 gyalogos) számára. Szinte érthetetlen, hogy erre egyik reformátor se gondolt, pedig az ebből támadó bajokat és fennakadásokat mindegyiküknek látnia és tapasztalnia kellett. # Senkise készít javaslatot csupán azért, hogy valamelyik levéltár, vagy éppen papírkosár tartalmát szaporítsa vele. Azok is akik, 1797 és 1809 között, a magyar nemesfölkelés megreformálására gondoltak, bizonyára abban a reményben tervezgettek, hogy javaslatuk, ha a maga egészében nem is, de legalább egyes részleteiben, kezdőpontja lesz más, ugyanezt a kérdést tárgyaló terveknek. A nádor volt, mint az insurrectio törvényszerint való főkapitánya, elsősorban arra hivatva, hogy a hozzá érkezett terveket átvizsgálja s azokat — ha megfelelők — további és behatóbb tárgyalások alapjává tegye. Ámde 1807-ig ezen a téren semmise történt. Miért? Azt csak maga a nádor tudta volna megmondani. Valószínű, hogy az akkori időt és az akkori körülményeket nem látta alkalmasnak egy ilyen nagyfontosságú reform megpendítésére, noha annak szükséges voltáról maga is szilárdul meg volt győződve. Azonban 1807-ben ő is fölkarolta az insurrectio újjászervezésének gondolatát s 1808-ban felhasználta a Mária-Ludovika királyné koronázásakor megnyilvánult kedvező hangulatot arra, hogy a rendeket a hadsereg további fejlesztésének szükséges voltáról meggyőzze. Arra gondolt, hogy ha már a közöshadsereg szaporításába nem is akarnának beleegyezni,