Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

ERDÉLY ÉS A PORTA. 81 közvetítésén fáradt, Apafi fejedelem is a török és lengyel között közvetített, ugyanígy közvetített a magyar király és a bujdosók között. Erdély követeit a portán tartózkodó többi európai követek megillető tisztelettel környezték, velük összejártak. Egyszóval Erdély nagy szerepet töltött be. Ezzel szemben a két vajdaságban az uralkodók szabad választására ritkán adódott alkalom, az uralkodóknak állásukat a portán kellett kijárniuk. A vajdaságra pályázók a portán tömegesebben éltek, ott pénzzel, ajándékokkal mozdították elő ügyüket. Ha a megkívánt pénz megvolt, akkor hat vagy több jelenlevő bojár ünnepélyes esküje, vagy beküldött írása elég volt arra, hogy az ország véleménye megnyilatkozottnak lássék. A kinevezett vajda a fővezérhez ment, akinek kezet csókolt. A fővezértől ünnepélyes kísérettel tért vissza szállására, útközben bement a görög keleti patriarcha templomába, aki őt mint a török alá tartozó területen egyedül uralkodó görög keleti fejedelmet koronával ékesítette. Kijelölt napon a vajda a császár előtt is megjelent, hogy kinevezéséért személyesen köszönetet mondjon. Két kapucsi pasától (a császári ajtónállók vezetőitől) kísérve kaftánosan lépett a császár elé, előtte háromszor a földig hajolt. A császár őt hűségre intette. Utóbb iratot kapott, amelyet országába érkezése után alattvalói előtt fel kellett olvastatnia.1 Otthon mint teljes hatalommal bíró uralkodó kormányzott, akinek alattvalói 1834-ig kezet csókoltak. Az ország belső ügyeiben szabadságot élvezett, de külügye a török kezében volt. Amikor Rares Péter moldvai vajda, aki Szapolyay Jánosnak volt kortársa, a lengyelekhez követet küldött, a török tiltakozott. Ki ő — kérdezte —, hogy ezt a bátorságot veszi, ő is, a havasalföldi vajda is adófizetői és szolgái. Szigorú parancsot adott ki, hogy a vajdák a jövőben ne merészkedjenek sehová követet küldeni, vagy fogadni. Akinek ügyes-bajos dolga van velük, az forduljon a magas portához.2 A vajdák a török 1 Jorga, Geschichte des rumänischen Volkes II. 39—42. 1. (Gotha, 1905.) 2 Condurachi D. János, Soli Agent1 ai domnilor Mol. dovei la Poarta in secolul al XVII-lea 14—15. 1. (= Moldva követei és ágensei a portán a XVII. században). (Bukarest, 1920.) Adatait jórészt a Hurmuzaki-féle oklevélgyűjteményből meríti. Századok, 1923. I—VI. füzet. 6