Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

82 BÍRÓ VENCE!.. kapzsisága miatt csak pénzzel tudták magukat állásukban megtartani, sokat fizettek azért, hogy új, jobban fizető pályázó kedvéért le ne tegyék őket. Erdélyből kinevezéséért a fejedelem sohasem ment a portára. Bethlen Gábor a fejedelemség elfogadására a portán jártában előzetesen engedélyt kapott, de az erdélyiek választására bízta magát. Az erdélyi fejedelem nem tartott kezeseket sem a portán, amint hűségük zálogául a vajdáknak tartaniuk kellett. Fiát, testvérét, rokonait küldötte a vajda a portára és ezek csak a török hivatalos világgal érintkezhettek. A vajdák előkelő pártfogókat, protektorokat is kényszerültek keresni, akik ügyüket védjék. E szerepre rendszerint befolyásos görögök vállalkoztak, akik ugyancsak megfizettették magukat. Nagy különbség volt az adózásban is. Erdély kötelezettségei is súlyosak voltak, de mégsem annyira nagyok. Az évi adó, amely szokásjogon alapult, 10.000 arany volt, közben 15.000, Apafi korában 40.000. A császárnak az adó mellé vittek rendesen 10 virágos arany kupát, egy ezüst mosdómedencét korsóstul. Kijárt még évenkint 12 pár betanított sólyom. A vezérek, főemberek egy-egy alkalommal, valamennyiét egy összegbe számítva, 2600—3400 tallért kaptak, amely aranyban felét teszi, emellé összesen 23—31 kupát. Külön költség volt, ha rendkívüli ajándékot vittek. Ezt akkor tették, ha a fejedelem fiát még életében utódjává választatta és a portán megerősítését kérte. Bethlen feleségét választatta meg ilyen módon. Nagy összeget tettek le II. Rákóczi György lengyel hadjárata után és a Béldi-féle felkelés idején. Külön teher volt, amikor a török táborba élelmiszereket kellett szállítaniuk. Váltig tiltakoztak ellene, de engedelmeskedniök kellett. Először Bethlen kedveskedésből tette, de azután már megkövetelték. Küldött Bethlen, Apafi is két alkalommal (1672, 1674). Átlag 600—600, 6—6 ökrös élelemszállító szekérrel küldtek. Költségbe került a török táborba való kivonulás is, de ebből Erdély gyengén vette ki a részét. A Báthoryak korában volt rá példa. Bethlen Gábor is kivonult a Dnyeszter folyó mellé, de — mint mondotta — csak azért ment, hogy a törökök és lengyelek között békességet szerezzen és azért ment személyesen, mert szabadságuk ellenére nélküle az erdélyiek ki nem vonultak volna.