Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Holub József: Tagányi Károly † 833

TÁRCA. 833 tele szeretette], lelke hittel, feje tudománnyal. Beszédjé­ben gyöngéd, nyilatkozataiban tapintatos, tanácsaiban megfontoló, cselekedeteiben körültekintő, akaratában önzetlen, terveinek keresztülvitelében mérsékelt. A hiba előtt nem hány szemet, de a szeretet szavánál egyéb orvosszert nem ismer. Barátságos, de sohasem hízelgő, kíméletes, de nem gyáva, szigorú, de nem zsarnok." (A pásztói apátság története. Г. 17.) Szerénysége bizonyára tiltakoznék ez egybevetés ellen, de maga sem vonhatná kétségbe, hogy ő is ezt a nemesi és szent példát követte. S viszont mi tudjuk, hogy ennek a nemes és szent példának emlékezetét hagyta nekünk hátra élete folyásában is. Legyen áldott emlékezete! Dr. Csánki Dezső. Tagányi Károly 1858 márc. 19—1924 szept. 9. Tagányi Károly, a magyar gazdaság- és társadalom­történet mestere, 1924 szeptember 9-én rövid betegség után örök pihenőre húnyta. le szemét. Váratlan halála csak növeli elvesztése fölött érzett fájdalmunkat, veszteségünk súlyát. Tudtuk ugyan, hogy nagy szellemét törékeny test hordozza, de tudtuk azt is, hogy az őt otthon körülvevő szerető és aggódó gondosság úgy őrködik felette, hogy a gyenge testet nem tudta ki­kezdeni semmiféle baj, s így a legzavartalanabb nyuga­lomban szentelhette teljes erejét tanulmányainak. Nagy tudásának, elmélyedő kutatásainak gyümöl­cseiből azonban csak kis töredék volt az, amit közreadott vagy azok előtt feltárt, soha el nem felejthető beszélge­tései során, akiket bizalmára méltatott; annál megdöb­bentőbb volt tehát az a hír, hogy Tagányi Károly ajka örökre elnémult, a toll örökre kihullt kezéből s így az a sok kérdőjel, amelyre történelmünk legfontosabb területein tőle vártuk volna a feleletet, továbbra is ott fog meredezni s fogja akadályozni tisztánlátásunkat. A hetvenes évek legvégén dolgozni kezdő fiatal his­torikusra Taine volt igen nagy hatással, ami néhány tanulmányán erősen meg is látszik (A „milieu" a törté­nelemben, Századok, 1888; Styl és történelem, Századok, 1893), azonban a nagy történetíró tévedéseitől, gyengéitől Századok, 1924. VII—X. füzet. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom