Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

Erdély és a porta. Az erdélyi fejedelemség és a porta viszonyának fejtegetése nem újkeletű dolog. A vitatkozók két táborra oszlottak a legellentétesebb felfogással. Az egyik rész Erdélyt török alattvalónak, egyszerű vazallusnak tekintette, a másik rész Erdély függetlensége mellett kardoskodott. Az alárendeltség igazolására, ha a kötelezettségeket, amelyekkel Erdély a töröknek tartozott, csak úgy magukban felsoroljuk, nem nehéz bizonyítékokat találni. A függés ugyanis sok dologban nyilvánvaló. így függésre mutat az, hogy az erdélyi fejedelemválasztás szabadsága a porta engedélyén nyugodott, hogy a választást a porta erősítette meg. Fejedelmeket tett le s segített a trónra, fejedelemségre pályázókat tartott kéznél, hogy velük Erdélyt ijesztgesse. A megválasztott, ural kodénak fejedelmi jelvényeket küldött, a porta még a fejedelmek házasságába is beleszólást kívánt. Erdély adót fizetett s melléje még ajándékokkal is kedveskedett. Továbbá Erdély külügyi vállalkozásaihoz török engedély kellett, a török sereghez közben kirendelt erdélyi katonaság is csatlakozott s Erdély a török seregnek élelmiszereket küldött. Függést érzünk akkor, amikor a lealázó bánásmódot látjuk, amellyel közben a török az erdélyiekkel bánt, ha halljuk a megalázó hangot, amellyel közben a fejedelemről nyilatkozott s az erdélyi követekkel beszélt. A követi tárgyalásokkal kapcsolatban Erdély sokszor szegényesnek, megcsúfoltnak tűnik fel, érezzük a megalázás pírját, amelyet az erdélyiek arcán a méltatlan bánásmód idézett elő. Ezzel szemben a másik fél mindenre találhat mentséget. Így Erdély belső ügyeiben teljesen szabadon járhatott el, fejedelmeit ritka kivétellel szabadon választotta, a portai megerősítés is megjött. A fejedelem és az ország követei bármerre szabadon járhattak, Erdély