Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

BÍRÓ VENCEL: ERDÉLY ÉS A PORTA. 77 külügyi életet élhetett, csak érdekei a porta érdekeit nem keresztezhették. Igaz, hogy adót fizettek, de közben adót fizetett Magyarország és Lengyelország is, mégsem lettek alattvaló országokká, ajándékot meg a független országok is küldöttek. Méltán feltűnhetik az, hogy Erdély a törökkel szemben is mennyi önállóságot árult el. így adót többször évekig nem fizetett, a hadba való kivonulás alól magát ügyesen kivonta, török alá tartozó országokat lekötött, egyes fejedelmei mellett a török ellenére is kitartott, egyes átadásra követelt vár kiszolgáltatását húzta-halasztotta. Tagadhatatlan továbbá, hogy az erdélyi követeket a török az idegen követek előtt is általában véve annyira megtisztelte, hogy felemelő érzéssel, faji büszkeséggel éljük át az örömöt, amellyel ennek láttára az erdélyi követek eldicsekedtek. Az az érzés támad bennünk, hogy ez utóbbi bánásmód a rendszer s igazat adunk azoknak, akik Erdélyt függetlennek tekintették és azt vallották, hogy Erdélynek a törökkel szövetsége volt. Megnyugtatjuk magunkat, hogy a gőg, amellyel közben a török a keresztényekkel beszélt, nemzeti vonás. Aki Erdély történetével foglalkozik, lehetetlen, hogy annak figyelmét e sok ellenmondás elkerülje. Egyik pillanatban minden derűs, a másik percben már a vihar dörgése hallatszik. Egyik percben barátságos mosoly, különösen az ajándékok láttára kigömbölyödő arc, máskor durvaság, szitok fogadta az erdélyieket. Van fellelkesült időpont, amelyben Erdélyt függetlennek látjuk, máskor szolgának tartjuk. Ilyen érzések tölthették el az erdélyi történetírás nagy emberét, Mikó Imre grófot. Azért az Erdélyi Történelmi Adatok II. kötetében a török athnámékhoz írt Előismertetésében a bizonytalanság láttára, amely a portához való viszony megállapításában kifejezésre jutott, annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a történetírás egyik vagy másik nézetet bizonyítsa be, vagy pedig — ahogyan ő véli — egy közvetítő és helyesebb harmadikat állapítson meg s arra üsse rá a történelmi igazság bélyegét. Véleményét semmivel sem támogatta, így megjegyzése a megérzés látszatával hat. Talán e felszólítás sarkalta Vajda Gyulát arra, hogy e kérdést tanulmányozza. Nagy szorgalommal összeállított művében arra a megállapításra jutott, hogy Erdély nem volt meghódított tartomány, önként csatlakozott