Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: A Magyar Történelmi Társulat 1923. évi közgyűlésén előterjesztett főtitkári jelentés 817
TÁRCA. 841 lenebbiil üdvözölhetjük dr. Csánki Dezső Orsz. Levéltári főigazgatót, Társulatunk ügyvezető alelnökét, aki az Országos Levéltár méltó elhelyezésének szükségéről gróf Khuen-Héderváry Károly akkori belügyminisztert meggyőzvén, fáradhatatlan ügyszeretetével az eszmét valóra váltotta. Abban azonban, hogy időnként erős próbáknak kitett türelme, az általa naggyá és modernné fejlesztett magyar kultúrintézmény iránt érzett gondos szeretete végre diadalt arathatott, döntő része volt a sors különös kedvezése következtében Társulatunk elnökének, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek, aki az Országos Levéltár ügyét a legnagyobb megértéssel vette gondozásába, s a végleges berendezkedés és beköltözés anyagi feltételeit előteremtette. A méltó elhelyezést nyert Országos Levéltár tudományos jelentőségét emelni van hivatva az a folyóirat is, amely Levéltári Közlemények címen dr. Csánki Dezső Orsz. Levéltári főigazgató szerkesztésében 1923-ban indult meg. E folyóirat általában a levéltári ügyet, közelebbről az Országos Levéltár gyűjteményeinek feldolgozását szolgálja s a hazai és magyar vonatkozású külföldi levéltárak berendezését, történetét és állagát óhajtja ismertetni, közöl azonban levéltári kutatásokon alapuló szigorúan tudományos cikkeket is. Az első évfolyam gazdag anyaga nemcsak szerkesztőjének ügyszeretetét mutatja, hanem arról is tanúskodik, hogy az valóban hézagot pótol, melynek fennmaradása a magyar történetkutatásnak elsőrendű érdeke. A mult 1923. év azonban ezen örvendetes jelenségek mellett gyászt is hozott Társulatunknak. Március 8-án hirtelen elvesztettük másodalelnökünket, dr. Fejérpataky Lászlót, kinek halála Társulatunk kebelében kifejtett közel félszázados buzgó munkásságának vetett véget. 1883 óta igazgatóválasztmányunkna'k volt tevékeny tagja s főleg vidéki vándorgyűléseink bizottságainak munkálataiban vett élénk részt. 1910 óta a másodelnöki tisztet töltötte be, mint ilyen azonban nemcsak névleg, hanem valóban és egész lelkével igyekezett Társulatunk érdekeit szolgálni és törekedett Társulatunkat átsegíteni azokon a nehézségeken, amelyeket a rendkívüli viszonyok emeltek lítjába. Kegyelettel fogjuk megőrizni emlékét. Helyébe a Társulat bizalma (1923 december 27.) dr. Domanovszky Sándor egyetemi tanárt, a Századok szerkesztőjét emelte: megválasztatását nem kell külön indokolni, de talán hivatkozhatunk a Századoknak általa szerkesztett 10 évfolyamára, a Társulat életének irányításában való állandó és közvetlen részvételéve, fáradhatta« buzgóságára és ügyszeretetére, mellyel minden időben a legkészségesebben állott a Társulat rendelkezésére. Áttérve ezek után a Magyar Történelmi Társulat 1923. évi működésének részletes ismertetésére, jelenthetem, hogy a . Társulat folyóirata, a Századok, melyet Domanovszky Sándor 53*
