Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Rédeyné Hoffmann Mária: Adalék a magyar emigrációhoz 820

820 TÁRCA. niásodalelnök szerkeszt, 1923 folyamán 25 ív terjedelemben, mint a Századok 57. évfolyama, rendkívül változatos tartalommal jelent meg. Az évfolyam az egyes felolvasóüléseken bemutatott dolgozatokon kívül számos értékes történeti tanulmányt, szakszerű ismertetést és bírálatot, nemkülönben élénk folyóiratszemlét tartalmaz. Társulatunk kutató munkásságának súlypontja, 1923-ban is a bécsi Magyar Történeti Intézetre esett. A bécsi levéltárakban évek óta tervszerűen végzett kutatások eredményei előreláthatóan most már gyors egymásutánban látnak napvilágot s igazolják elnökünk gondoskodó előrelátását, amelylyel a rendszeres történeti kutatásnak lehetőségét kellő időben biztosította. Bár a Társulat tudományos működésének súlypontja a bécsi intézetben végzett munkásság-ra esik, azonban annak keretein kívül is beszámolhatunk érdemleges eredményekről. Így hivatkozhatunk a Magyar Történettudomány Kézikönyve című vállalatban megjelent füzetekre és pedig Jtdásy Antal: Címertanára és Szentpétery Imre: Chronologiájára, melyek régen érzett hiányt vannak hivatva pótolni. A Hóman Bálint dr. ig. vál. tag. szerkesztésében megjelenő ezen társulati vállalkozás tudományos jelentősége nyilvánvaló lévén, a vállalat megindítását Társulatunk annak idején nagy örömmel üdvözölte és megvalósítását a legsúlyosabb anyagi áldozatok árán is elősegíti. Viszont az az érdeklődés, mellyel az olvasóközönség e kiadványainkat fogadja, arra mutat, hogy Társulatunk e vállalkozása valóban hézagpótló éí? időszerű. Dr. Lukinich Imre. Adalék a magyar emigrációhoz. Pivány Jenő a Századok 1910. évfolyamában (497—504. 1.) Dambourghy követ úr címmel kibővíti a magyar szabadságharcra vonatkozó ismereteinket, melyeket egykorú amerikai forrásokból merített. Szerinte csupán Pulszky Ferenc tesz néhány megjegyzést emlékirataiban arra, hogy a magyar kormány az Egyesült-Államokba is küldött követet, de ez is csak ennek európai, szerepéről tud. E követ történeti nevén Dambourghy (talán „Dammberger, Hamburger, D'Hamburger"?) nevű magyar zsidó volt, aki a harmincas évek végén Amerikába vándorolt, 1849-ben visszajött Magyarországba s itt Kossuthnál és Batthyány Kázmérnál washingtoni követül ajánlkozott. (Pulszky: Életem és korom. II. A forradalom alatt, 319— 321. 1.) Pivány csodálkozik rajta, hogy ez a kevés bizalmat keltő „gyámoltalan" kalandor mivel tudta a magyar kormány vezető férfiait rávenni, hogy Magyarország képviseletét éppen őreá bízzák, — hacsak nem számítottak angol