Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Rédeyné Hoffmann Mária: Adalék a magyar emigrációhoz 820

820 TÁRCA. niásodalelnök szerkeszt, 1923 folyamán 25 ív terjedelemben, mint a Századok 57. évfolyama, rendkívül változatos tartalom­mal jelent meg. Az évfolyam az egyes felolvasóüléseken be­mutatott dolgozatokon kívül számos értékes történeti tanul­mányt, szakszerű ismertetést és bírálatot, nemkülönben élénk folyóiratszemlét tartalmaz. Társulatunk kutató munkásságának súlypontja, 1923-ban is a bécsi Magyar Történeti Intézetre esett. A bécsi levél­tárakban évek óta tervszerűen végzett kutatások eredményei előreláthatóan most már gyors egymásutánban látnak nap­világot s igazolják elnökünk gondoskodó előrelátását, amely­lyel a rendszeres történeti kutatásnak lehetőségét kellő idő­ben biztosította. Bár a Társulat tudományos működésének súlypontja a bécsi intézetben végzett munkásság-ra esik, azon­ban annak keretein kívül is beszámolhatunk érdemleges ered­ményekről. Így hivatkozhatunk a Magyar Történettudomány Kézikönyve című vállalatban megjelent füzetekre és pedig Jtdásy Antal: Címertanára és Szentpétery Imre: Chronolo­giájára, melyek régen érzett hiányt vannak hivatva pótolni. A Hóman Bálint dr. ig. vál. tag. szerkesztésében megjelenő ezen társulati vállalkozás tudományos jelentősége nyilván­való lévén, a vállalat megindítását Társulatunk annak idején nagy örömmel üdvözölte és megvalósítását a legsúlyosabb anyagi áldozatok árán is elősegíti. Viszont az az érdeklődés, mellyel az olvasóközönség e kiadványainkat fogadja, arra mutat, hogy Társulatunk e vállalkozása valóban hézagpótló éí? időszerű. Dr. Lukinich Imre. Adalék a magyar emigrációhoz. Pivány Jenő a Századok 1910. évfolyamában (497—504. 1.) Dambourghy követ úr címmel kibővíti a magyar szabad­ságharcra vonatkozó ismereteinket, melyeket egykorú ame­rikai forrásokból merített. Szerinte csupán Pulszky Ferenc tesz néhány megjegyzést emlékirataiban arra, hogy a ma­gyar kormány az Egyesült-Államokba is küldött követet, de ez is csak ennek európai, szerepéről tud. E követ történeti nevén Dambourghy (talán „Damm­berger, Hamburger, D'Hamburger"?) nevű magyar zsidó volt, aki a harmincas évek végén Amerikába vándorolt, 1849-ben visszajött Magyarországba s itt Kossuthnál és Batthyány Kázmérnál washingtoni követül ajánlkozott. (Pulszky: Életem és korom. II. A forradalom alatt, 319— 321. 1.) Pivány csodálkozik rajta, hogy ez a kevés bizalmat keltő „gyámoltalan" kalandor mivel tudta a magyar kor­mány vezető férfiait rávenni, hogy Magyarország képvisele­tét éppen őreá bízzák, — hacsak nem számítottak angol

Next

/
Oldalképek
Tartalom