Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Lukinich Imre: A Magyar Történelmi Társulat 1923. évi közgyűlésén előterjesztett főtitkári jelentés 817

818 TÁRCA. ügyesen kikeresett aktualitások révén — az egyes sajtótermékek kelendőségének biztosítására. A tisztán tudományos érdekű történetkutatás számára tehát csupán néhány időszaki folyóirat áll rendelkezésre, s így megérthető, hogy Társulatunk elnöksége a legrégibb magyar történelmi folyóiratnak, a Századoknak jövő sorsa felé komoly gondokkal tekint, meri, ennek fennmaradását nem társulati kérdésnek, hanem a magyar történetkutatás legsúlyosabb problémái egyikének tartja. Ügy érzi, hogy egyfelől félszázados, küzdelmekben, de eredményekben is gazdag múltja, másfelől hivatásszerű szerepe egyaránt kötelességévé teszi azt, hogy további fennmaradását ne alapítsa egyetlen egyén, a jelen esetben nagyérdemű Elnökünk gondoskodó ügyszeretetére, hanem azt lehetőleg intézményesen is biztosítsa. Vagyis más szóval : a magyar történelem művelésére hivatott társulat sorsát a. magyar történelmi multat kegyelettel ápoló, a magyar nemzet múltját tisztelő és annak jövőjében bízó társadalmunk kezébe kívánja letenni. A magyar középosztály — mert hiszen erről van szó — a múltban sem volt bővében az anyagi javaknak, s a múltban is, nehéz viszonyok között, öntudatosan, bízó magyar lélekkel tette le filléreit a magyar történelem ápolására hivatott intézmény oltárára. Bízunk abban, hogy ez a nemzetfenntartó osztály, amelyhez kérő szavunkat intézzük, meghallgat bennünket és támogatásunkra siet. Tisztelt Közgyűlés! Azon szoros viszonynál fogva, amely Társulatunkat az Országos Levéltárhoz fűzi, ezen nagy kultúrintézmény életének minden fontosabb mozzanata számot tarthat a Magyar Történelmi Társulat tagjainak érdeklődésére. Ez az oka annak, hogy a mai közgyűlést kívánjuk felhasználni arra, hogy őszinte örömünknek adjunk kifejezést az Országos Levéltárnak 1923 folyamán történt végleges elhelyezkedése alkalmával. Ehhez jogcímünk is van, mert a Magyar Történelmi Társulat megalakulása óta állandóan sürgette egy Országos Levéltárnak létesítését, s utóbb is annak sorsa és működése iránt mindenkor a legnagyobb érdeklődést és megértést tanúsította. Legyen szabad e kultúreseményszámba menő átköltözködés alkalmával az eredmény felett érzet! legigazabb örömünk kifejezése mellett hálával megemlékeznünk azokról, akik ezen legsajátosabb értelemben vett, hozzánk legközelebb álló nemzeti kultúrintézmény eszméjét felvetették és létre jövetelét mind kedvezőtlenebbekké váló viszonyaink ellenére is lelkes ügyszeretetükkel, a nemzet jövőjébe vetett hitükkel, solm el nem csüggedve, megvalósították. Gróf Kliuen-Héderváry Károlynak, Társulatunk egykori tiszteleti tagjának, aki az Országos Levéltár számára emelendő új épület eszméjét magáévá tévén, az igének testet adott és Petz Яатишк. a tervező s az építési munkálatokat személyesen irányító építész-tanárnak, már csak kegyeletes megemlékezésünk hálás szívből fakadó szavai szólhatnak. Annál közvet-