Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Hoffmann; Max.: Der Krieg der versäumten Gelegenheiten Ism. Grexa Gyula 796

TÖRTÉNETI IRODALOM. 803 volt ahhoz, hogy az Isonzónál és Tirolból is egyidejűleg támadva, megsemmisítő vereséget mérjünk az olasz hadseregre. Ludendorff könyvében azt írja, hogy nem vonhatott el sehonnan nagyobb erőket. Hoffmann tábornok ezzel szemben leszögezi, hogy ő az orosz frontról minden kockázat nélkül adhatott volna nagyobb erőket is, mert a bolseviki propaganda 1917 őszén már annyira előrehaladt az orosz hadseregben, hogy az többé nem volt akcióképes. Győztünk tehát az olaszokon, de ismét nem döntően. A bolsevikiek, amint hatalomra jutottak, megkezdték a béketárgyalásokat Brest-Litowskban. Ezekben Hoffmann tábornok emlékezetes szerepet játszott, könyve elsőrangú kútfő. Elmondja híres beszédének körülményeit is, mely akkoriban nevét oly népszerűtlenné tette, megcáfolja a meséket, melyek szerint harsány hangon, az asztalt verve beszélt, s ismerve könyvéből rokonszenves, lehiggadt, komoly és kiforrott egyéniségét, bízvást hitelt adhatunk neki. A tábornok a többször megszakított tárgyalások folyamán teljesen beiélátott a bolsevikiek kártyáiba, kik a világ előtt mint a humanizmus apostolai szónokolnak, otthon ellenben egész Oroszországot vérözönnel borítják el, s csak időt akarnak nyerni a világforradalom előkészítésére. Éppen ezért, mikor Troekij frappáns ötlettel bejelentette, hogy Oroszország nem köti meg a békét, de maga részéről befejezettnek nyilvánítja a háborút, Hoffmann tábornok volt az, aki a fejüket vesztett diplomatákkal szemben keresztülvitte, hogy Németország újabb katonai előny omul ássa! kényszerítse a bolseviki kormányt a béke aláírására. Ezt az akcióját akkor a közvélemény nagy része a német militarizmus túltengésének minősítette; ma látjuk, hogy ő ítélte meg helyesen a helyzetet. Később, mikor az orosz állapotokkal teljesen tisztába jött, egy még nagyobb koncepciójú terv fogamzott meg benne: hogy a nyugati ellenségekkel nyugodtan felvehessük a küzdelmet, akár egy hosszú defen zivában is, állítsuk magunk mellé, mint legalább gazdaságilag támogató szövetségest, Oroszországot. Ennek pedig a módja az, hogy ama fikció mellett, hogy a cárevits még él, i ismerjük el Pál orosz nagyherceget a cárevits helytartójának és segítsük előrenyomulni Moszkvába, ő helyre állít-I hatja a rendet s bókét és szövetséget köt Németországgal. Ennek fejében természetesen jobb békét kapna, mint a bolsevikiek: visszakapta volna, némi határkiigazítást leszámítva, Lengyelországot, melyet megbízhatatlansága miatt úgy sem volt érdemes talpraállítani, s melyet a tábornok életképtelennek tartott és tart ma is. Ez katonailag semmi nehézséget nem okozott volna, mert orosz vörüshadsereg akkor még nem létezett, csak néhány lett és kínai zászlóalj, politikailag megakadályozta volna a nagyobbszabású bolseviki propagandát, gazdaságilag pedig erősen alátámasz-5 Г