Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Hoffmann; Max.: Der Krieg der versäumten Gelegenheiten Ism. Grexa Gyula 796

804 TÖRTÉNETI IRODALOM. 804 tot tu volna Németországot, mely így, nem kockáztatva meg nyugaton a támadást, berendezkedhetett volna a hosszú védelemre. (Akik e tervet ma talán kalandosnak tartják, gondoljanak csak arra, hogy ennél sokkal kevésbbé reálisak is felmerültek, mint például a japán-mexikói-német szövetség terve 1917 elején, mely их Egyesült-Államok néhány déli államát ígérte Mexikónak s mely, mikor Lansing nyilvánosságra hozta, az Unió egész közvéleményét ellenünk fordította; sőt állítólag 1918 október folyamán Stockholmban közvetlenül aláírás előtt állott egy német-japán különbéke és szövetség-tervezet, melyet a német nemzetiek szerint csak a forradalom borított fel.) Hoffmann tábornok fel is vette az érintkezést Durnowo ezredes révén Pál nagy herceggel, — de a legfőbb hadvezetőség elejtette a tervet. Ismét elmúlt egy alkalom arra, hogy a háborxíból szerencsésen kerüljünk ki! Az utolsó lehetőség maradt meg tehát csupán: Ludendorff szándéka: hatalmas támadással győzni a nyugati fronton, mielőtt Amerika katonai nyomása érezhető lesz. Maga a szándék helyes volt, de kivitele nem, — mondja szerzőnk —, mert: 1. nem egységesen támadtunk az angolok déli szárnya ellen a Somme-tól északra, hanem a Somme-tól délre is szétforgácsoltuk erőnket és 2. nem használtuk fel a döntésnél minden rendelkezésre álló erőt az áttörésre. Így az angol és francia, hadseregek kettéválasztása nem sikerült, a német offenziva Amiens előtt elakadt, 1918 márciusában. Ezután a legfőbb hadvezetőségnek kötelessége lett volna a császárt és kormányát tájékoztatni, hogy győzni többé nem lehet, itt az idő, hogy mindent elkövessünk a békekötésre. „Lehetséges volt-e még jó békét kapnunk, nem tudom. De jobbat, mint a versaillesi, kétségtelenül. Mindenesetre be kellett volna szüntetni a további offenzivákat, melyek nekünk már csak emberben és anyagban való borzalmas veszteségeket okoztak, pótolhatatlanul. És még mindig volt idő a keleti főparancsnokság orosz terveit végrehajtani. Én legalább is kétségesnek tartom, hogy az entente népeinek lett volna energiájuk a háború folytatására, ha mi 1918 májusában és júniusában új kormányt adunk Oroszországnak s vele szövetséget kötünk, nyugaton defenzívában maradunk s ugyanakkor kormányunk békeajánlatot tesz, mely biztosítja Belgium helyreállítását s talán feláldozza Lotharingia egy részét." Nem az történt; Ludendorff újabb offenzivákkal kísérletezett áprilisban, májusban, júniusban, rengeteg áldozattal, eredmény nélkül, s közben Limán v. Sanders sürgetése dacára sem tettek semmit a törökökért, sem a bolgár frontért, holott oda a keleti hadsereg adhatott volna népfölkelő hadoszályokat, melyek, ha nyugaton nem is, de a Balkánon megállották volna a helyüket. De semmi sem történt, sőt Ludendorff jelentései azt a hitet keltették a német népben, hogy min-