Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Tragor Ignác: Vác utcái és terei. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragor Ignác: Vác lakossága a XVIII. század elején. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragos Ignác: A váci múzeum-egyesület 25. évi jelentése. Ism. Mályus Elemér 777
778 TÖRTÉNETI IRODALOM. ben. Ellenben Heves, Borsod, Veszprém, Vas, Somogy stb. megyében még csak meg sem alakultak ily társulatok, amelyek ha mást nem is, de legalább több érdeklődőnek állandóbb jellegű csoportosulását jelentették volna. Közismert az a szójárás, hogy az Alföldnek nincs története és ennek a történetnélküliségnek lelki velejárója volt az a lethargikus álom, amely a magyar lakosságú területek helytörténeti kutatóinak munkáját elzsibbasztotta. Azonban az érdeklődésnek az a teljes hiánya, amelyet a magyar olvasóközönség lakóhelyének múltja iránt tanúsít, csak szimptómája intelligenciánk ahisztorikus hajlamának és történelmi műveletlenségének. S ez általános baj főokát nem kereshetjük egyedül a magyar társadalomban, hanem főleg történetírásunknak ferde irányú fejlődésében kell azt felismernünk. A 70-es és 80-as évek magyar intelligenciája, amely Szalay és Horváth Mihály műveinek olvasása közben nőtt fel, őszintén érdeklődött nemzetének múltja iránt. Toldy Ferenc Űj Magyar Múzeuma és a Budapesti Szemle, ame lyekből magasabb szellemi szükségletét kielégítette, az akkori történettudomány színvonalán álló cikkekkel is ellátta. Ezt a már meglevő érdeklődést akarta kielégíteni a kiegyezés utáni kor hírlapirodalma is a szélesebb rétegek számára írott tárcáival, amelyekben következetesen meglepően nagymenynyiségű történelmi anyagot hozott. Mindez ismeretek azonban már szétszórt mozaikdarabok voltak csupán, amelyeket az olvasónak fáradságos munkával lehetett volna csak önmaga számára értékesíteni s bensejében gondolkozásrnódja irányítására képes tényezővé kifejleszteni. így ellenben e tárcacikkek csak a feldolgozott kis téma érdekességével óhajtván hatni, felületesen foglalkoztatták az olvasó érdeklődését s rövid pár óra múlva ki kellett esniök mindenki emlékezetéből, még pedig maradandó nyom nélkül. A szorosan vett szaktudomány, a Történelmi Társulat a Századokkal és az akadémia tömérdek kiadványával e tudós tárcairodalom szellemében szintén a téma érdekességével akart hatni. Sikerrel használta ki azt a varázst, amelyet akkor Bethlen vagy Rákóczi Ferenc neve minden laikusra gyakorolt és korszakaik egyes epizódjainak feldolgozását úgy állí tóttá az olvasó elé, mint a legnagyobbat, mit a történettudomány csak nyújtani tud. Ennek a történetirodalomnak munkásai, egy Deák Farkas, Jakab Elek vagy Thaly Kál mán még dilettánsok voltak s mint ilyenek mondanivalójukat elő tudták úgy adni, hogy könyveiket a nem történetírónak is el lehetett olvasnia. A 90-es évek és századunk első évtizedének szaktudósai a specializáló hajlamaiknak inkább kedvező középkor művelésére vetették magukat. De átörökölték azt a hitet, hogy az olvasóközönségnek érdekes témák kellenek s nem gondolták