Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Tragor Ignác: Vác utcái és terei. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragor Ignác: Vác lakossága a XVIII. század elején. Ism. Mályusz Elemér 777 - Tragos Ignác: A váci múzeum-egyesület 25. évi jelentése. Ism. Mályus Elemér 777
TÖRTÉNETI IRODALOM. 779 meg, hogy amíg egy XVII. századi főbenjáró per is csak esetleg érdekes egy szaktudós előtt, teljesen érdektelen lehet, kivétel nélkül, minden jóhiszemű laikus szemében. A középkor terén az író helyzete még nehezebb lett s így fokozottabb mértékben is lett volna szükség arra, hogy tanulmányát ne egyhangúan, élvezhetetlenül adja elő, hanem stílusára is fordítson gondot. Még így is nehéz lett volna a színtelen kis szürkeséget, amelyet a kutató által érdekesnek deklarált oklevél tartalmazott, színessé varázsolni. De ugyanekkor a stílus teljes elhanyagolásával karöltve megdöbbentő felületességgel csak az olyan kérdések iránt nyilvánult meg a történetkutatók részéről érdeklődés s egyszersmind vágy szövevényük áttekintésére, amelyek magukban véve voltak felötlők, „érdekesek". A történetíró tehát ahelyett, hogy oly helyes érzékkel kiválasztott témát dolgozott volna fel nehéz munkával, amelynek eredményei érdekesek és pedig azért érdekesek, mert tanulságosak, szívesebben vállalta magára a kutató szerepét s mikor azután egy szakember kezétől még nem bolygatott családi vagy más levéltárban a kutatás láza elfogta, sok, jelentősség nélküli oklevelet talált érdekesnek s azt kívánta azután bizonyos naivsággal az olvasótól, hogy ő is ugyanazt a véleményt alkossa felőle, amikor elolvassa annak alapján készített cikkét, vagy nyers szövegkiadását. Mivel történetírásunk ily módon maga is lemondott arról, hogy komoly szellemi tényező lehessen, az olvasóközönség megunta, hogy kuriózumok olvasásával töltse idejét és elfordult attól az irodalomtól, amely nem tudta fejlettebb szellemi szükségleteit kielégíteni. Történetirodalmunk így szinte teljesen elszakadt az olvasóktól. Vidéki történeti társulataink élete ugyanezt a proceszszust illusztrálja. Néhol felébred az érdeklődés, hamarosan megalakulnak a társulatok s az érdeklődést eleinte teljesen kielégítik az „évkönyvekben" megjelenő történeti és archeológiai cikkek, amelyek akkor még meg is felelnek az olvasók szellemi nívójának. Amint azonban ez a közönség tovább növekszik, két-három évtized technikai fejlődésével egyidejűleg szellemi élete fejlettebb lesz s kialakul az a felfogás, hogy mindaz, amivel a mindennapi életben érintkezésbe jut. főleg pedig az állam- és társadalom fejlődés eredménye, organizmus s amint így a biológia hatásaképen a fejlődés iránt lesz fogékony gondolkozásmódja, már csak az ifjabh generáció fölényével tud apáinak tiszteletreméltó olvasmányaira tekinteni. Ekkor már nem elégíthetik ki szellemi szükségleteit azok a cikkek, amelyek a múltból pillanatfelvételeket s mozaikdarabokat állítanak csak eléje s amelyek a tárgy kiválasztása, a módszertani elvek alkalmazása, a feldolgozás módja tekintetében sem jelentenek semmiféle haladást. Mert itt is fellép ugyanaz a baj, amelyet történetírásunk általános fejlődésénél jegyeztünk fel: kiszakított részletek kerülnek
