Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Bölcskey Ödön: Capistranoi Szent János élete és kora. I. köt. Ism. Patek Ferenc 768

.TÖHTÉNETI IRODALOM. 771. színű, hogy nem volt módjában az összegyűlt sokaságot megközelítően sem számbavenni. Az ilyen és ehhez hasonló adatokat egyszerűen nem érdemes védeni, mert körülbelül bizonyos, hogy azok csak nagyon hozzávetőleges szubjektív becsléseket tartalmaznak. Gondoljunk arra, hogy a különböző pártállású újságok manapság mennyire különböző értesítéseket hoznak ugyanazon népgyűlés lefolyásáról. Fontos az, hogy Szent János prédikációi igen nagyhatásúak voltak és mindenki elment őt meghallgatni, aki csak a környékben tehette. Ugyanez áll az általa véghezvitt csodákról. Végül, hogy egy konkrét példát említsek, szentünk nagyságából semmit nem fog elvenni, ha Kokyennával való vitairatváltása nem egészen úgy folyt is le, mint szerző állítja, ámbár a magam részéről szívesen elhiszem, hogy az ő előadása, fedi a valóságot. Némileg ezzel a hagiografikus színezettel függ össze az előadás egy másik hibája, amelyet Balanyi is említ kritikájában, de amelyet én kénytelen vagyok hangsúlyozni, éppen mert a régebbi irodalom klasszikus termékeiben gyökeredzik, s alkalmas arra. hogy a jövőben is iskolát csináljon. Az író ugyanis nagyon szereti forrásait beszéltetni. Az elbeszélő, de még inkább az aktaszerű forrásokat néha oldalszámra közli magyarul és gyakran latinul is. Elismerem, hogy egy jó forrás olvasása mindig többet ér az igazi historikusnak, mint a legkitűnőbb feldolgozás. De éppen ezért kellenek feldolgozó munkák, mert azok célja nem a források leközlése. hanem valami egészen más. Az ilyesmi szükségtelenül megduzzajsztja a könyvet, s mint olvasmányt igen nehézkessé teszi. Idézni szabad, sőt kell. Hogy az idézetek minő terjedelműek legyenek, annak meghatározása persze a szerző szuverén joga, de nem ajánlatos ezzel a joggal visszaélni. Ez a könyv néha úgy hat, mintha pl. Raynald Annaleseit olvasnánk. Pauler Gyula nem volt az előadóművészetnek olyan mestere, mint teszem Ranke, Macaulay vagy Taine, de ő igen jól eltalálta, meddig szabad menni az ilyen idézetekkel. Ajánljuk őt jövőre a szerző figyelmébe. Elvi kifogások ezek, amelyeken lehet vitatkozni, s amelyeket tán szükségtelen is volt ily bőven tárgyalni, mert szinte az a színezetük, mintha a mű tudományos értékét érintenék, holott erről szó sincs. Ismételjük, hogy jobb Capistranomonografiát nem kívánhatunk magunknak. In camera caritatis azonban elmondtuk ezeket, mert úgy hisszük, hogy a szerző még sokat fog dolgozni — adja Isten — és későbbi munkájában az itt elmondottak inkább serkentőleg, mint lehangolóan fognak rá hatni. Tárgyi kifogást a könyv ellen keveset emelhetünk. Néhányat már Balanyi említett bírálatában. Egypár téve désre mi is rámutatunk, bár ezek lényegtelenek. 49*