Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. köt. 1. füz. Ism. Hóman Bálint 758

760 TÖRTÉNETI IRODALOM. 760 csupán egy oklevéladó hatóság, a király által kiadott okleveleinket dolgozta fel, tudatosan mellőzve minden más — tárgyi szempontból talán fontos, de az oklevéltan szempontjából érdektelen — forrást. Míg azok megelégedtek a kiadott szöveg kivonat olásá val, Szentpétery minden esetben az eredeti oklevélig megy vissza, autopszia alapján bírálva el valamennyinek forrásértékét s a regestaművel párhuzamosan kidolgozta a magyar királyi diplomatika teljes rendszerét. A középkori magyar okleveles gyakorlatot ismertető alapvető monográfiája a magyar történettudomány kézikönyvének egyik füzeteként a közeli napokban hagyja el a sajtót. A céloknak és eszközöknek ez a különbözősége a művek természetében is kifejezésre jut. A külföldi regesztaművek a források tárgyi kivonatainak sorozatát adják, Szentpétery a királyi oklevelek kritikai jegyzékét. Amazoknál az anyaggyűjtésen, ennél az anyag kritikáján van a súlypont. Az oklevéltani érveknek ez a pregnáns előtérbe nyomulása azonban korántsem jelenti a tárgyi szempontok mellőzését. Fejérpataky, mikor a Begesta regum tervét 1885-ben felvetette, az Akadémia Történelmi Bizottsága, mikor azt magáévá tette és Szentpétery, mikor megvalósította, teljes tudatában voltak az anyag szétválasztása ellen szóló tárgyi indokoknak .,A kritikai jegyzékhez fűződő céloknak" — írja szerzőnk előszavában — „tárgyi szempontból kétségtelenül inkább megfelelt volna az összes Árpád-kori oklevelek jegyzékének együttes, a királyi és egyéb oklevelek különválasztása nélkül való közzététele". Ha mégis a királyi oklevelek regesztáinak különválasztott közlése s az anyagnak speciálisan oklevéltani érdekű vizsgálata mellett döntöttek, ennek igen súlyos okai voltak. A teljes Árpád-kori okleveles anyag tárgyi szempontból kiinduló regestagyüjteményének feldolgozása és publikációja sokkal komplikáltabb feladat, semhogy reá a hasonló természetű külföldi kiadványok mértékét alkalmazhatnók. A külföldi regesztaművek szerzőinek feladata — ha mellékesen, itt-ott ki is kell térniük egy-egy oklevél, oklevélcsoport vagy más forrás diplomatikai, illetőleg kritikai vizsgálatára — lényegében csak gyűjtő és rendszerező munka. Elsőrendű, kritikai kiadásokból ismert s a diplomatikai, illetőleg forráskritika szűrőjén már keresztülment anyaggal operáltak, minden részletkérdésben alapos felvilágosítással szolgáló diplomatikai monográfiák kalauzolása mellett. A magyar kutató elé a minden kritika nélkül kiadott, alapos diplomatikai vizsgálatnak soha alá nem vetett oklevelek százai merednek. Árpád-kori oklevelesanyagunk csekély kivétellel ki van adva, de túlnyomórészben csak régi, kritikátlan kiadásból ismeretes és rendszeres diplomatikai vizsgálatban — a XT. és XII. századi oklevelek kivételével — alig egy-két kisebb oklevélesoportnak volt része. Minden szakértő előtt nyilván-