Századok – 1923-1924

Értekezések - MESZLÉNYI ANTAL: A miniszteri országos ideiglenes bizottság működése 1848. márc. 23-ától ápr. 20-áig 714

734 MESZLÉNYI ANTAL. vei rendelkezett, tüstént, felszabadította jobbágyait minden szolgálat alól, mihelyst a törvény tudomására jutott. Viszont a másik ezt nem tehette, különösen, ha nem volt előkészülve az új gazdasági rendszerre. Nem lévén neki sem megfelelő számú dolgos állata, sem pedig gazdasági eszköze, nagyon is rászorult, hogy legalább még a tavaszi munka a régi rendszer alapján történjék. Most már, ha ilyen helyre eljutott annak híre, hogy másutt megszűntek az úrbéri tartozások, a jobbágyok nagy része nem volt mindig belátással földesurával .szemben s megtörtént nem egyszer, hogy a szolgálatok teljesítését megtagadta. A jobbágyzavarokat elősegítették az izgága emberek is, akik a szabadságot akként magyarázták, hogy most már minden szabad, az egyenlőséget pedig, hogy a földbirtokokat kommunizálni kell. Mi sem természetesebb, hogy az egyszerű nép lelkében nagyon fogékony talajra talált e kárhozatos tan. A miniszteri bizottságra ezen a téren is nagy feladat várt, amit szintén ügyesen oldott meg. Legelőször Veszprém megyéből kapta a hírt, hogy Szilasbalhás és Tótvázsony helységek akarnak kis parasztforradalmat rendezni. A kuriális zsellérek ugyanis csoportokba verődve, botokkal és dorongokkal fölfegyverkezve fel-alá járkáltak az utcán s hangosan kiabálták: hogy ők árendájukat az Istennek sem fizetik meg s hogyha földet nem kapnak, akkor vér fog folyni.1 S hogy ebbeli követelésük nek kellő erélyt kölcsönözzenek, a földesurak házablakait kövekkel beverték, a bezárt ajtókat pedig fölfeszegették s mint ilyenkor szokás, a ház mozgatható értéktárgyait magukkal vitték. De ennél tovább nem mentek, mert a miniszteri bizottság utasítására az odarendelt megyei választmány embereinek felvilágosítása letérítette őket a helytelen útról. A devecseriek viszont abba a hibába estek, hogy helytelenül magyarázták a törvény szavait, minek folytán a közlegelőn nem akartak megosztozni az uradalmi földbirtokossal, hanem maguknak tartották meg kizárólag s az uradalmi juhnyáj legeltetését is megtiltották. Ugyanígy járt el Hidegkút jobbágyiakossága is; nemcsak az uradalom juhait tereitette el a közlegelőről, 1 Orsz. Levéltár: u. o. 513. sz.