Századok – 1923-1924

Értekezések - MESZLÉNYI ANTAL: A miniszteri országos ideiglenes bizottság működése 1848. márc. 23-ától ápr. 20-áig 714

A MIN. OKSZ. IDEIGL. BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSE 1848-BAN. 733 A X. t.-c. intézkedett az összesítésről, legelő-elkiilönzésről. A XI. t.-c. megszüntette a földesúri törvényhatóságot, úgy polgári, mint büntető tekintetben. A XIII. t.-c. a papi tized megszüntetését mondta ki. A XV. t.-c. eltörölte az ősiségét. A XVI. t.-c. feljogosította a jobbágyokat, hogy a megyei közgyűlésre községenként képviselőket küldjenek s így a megyei hatóság gyakorlatában részt vegyenek. A XIX. t.-c. a tanulás, a XX. t.-c. a vallás szabadságát s egyenlőségét mondta ki.1 E törvénycikkek körülbelül tizenkét millió jobbágyot támasztottak a jogegyenlőség életére; befogadták őket az .alkotmány sáncai közé, a terhekhez most odakapcsolták a jogokat is. A törvények királyi szentesítését be sem várva, a törvényhatóságok a miniszterelnök s a miniszteri bizottság rendelete alapján nyomban kihirdették. így akarták a nép lázongó hangulatát lecsillapítani, mely már ittott kitöréssel fenyegetett. S reményükben nem is csalatkoztak, mert a nép látva azon üdvös reformokat, melyeket a fentebbi törvénycikkek hoztak számára, száműzött lelkéből minden gyűlöletet s boldog örömmel üdvözölte felszabadítását. Történtek némely helyen rendbontó jelenetek, de ezek okát nem a nép újabb követelődzésében kell keresni, hanem a földesúr és jobbágy feszült viszonyában, vagy a törvény helytelen értelmezésében. Hiba volt az is, hogy a szabályozási perek nem folytak le pártatlanul a közelmúltban, hanem a földesúrra nézve kedvezően s a nép hiába akarta a maga igazát törvényes úton kimutatni, mert, mint Gertenyes községnek a miniszteri bizottsághoz intézett levele mondja: az abszolutisztikus kormányrendszer alatl folyamodványuk mindig elsikkasztatott, ők maguk pedig ezen tettükért megbotoztattak.2 S most az átalakulás izgalmas napjait felhasználva, nem igen igyekeztek törvényes úton elégtételt szerezni, hanem erőszakos módou foglalták vissza azon földeket, melyeket a magukénak gondoltak. Az úrbéri terhek megszüntetése sem történt egyöntetűen. Ugyanis az egyik földesúr, aki megfelelő erő-1 K. Nagy Sándor: i. m. 158—159. 1. 2 Orsz. Levéltár: u. o. 535. sz.