Századok – 1923-1924

Értekezések - FEKETE LAJOS: Hódoltságkori oszmanli-török helyneveink 614

HÓDOLTSÁGKORI OSZMANLI-TÖRÖK HELYNEVEINK. 623: nyelve után is kaphatta nevét: Ermen (,örmény'), Bo/dan (,Moldva, moldvai') törökországi példái: Iflaqlar, Jürükler,. Türkmenler (,iflákok [oláhok], jürükök, türkmenek'). A Margitsziget török neve: Qyz atasy1 (,leánysziget') aligha hozható összefüggésbe a keresztény hagyománnyal. Björkman „Ofen zur Türkenzeit" с. munkájában2 közöl egy oklevél-hasonmást, mely szerint a sziget neve Qyzlar atasy (,lány ok szigete'). A többesszámú alak után valószínűnek látszik, hogy a sziget a törökkorbeli nevezetes szerepe után kapta új nevét s így a budai pasa magánélete nyújtott alapot a helynév kialakulásához. A qyzlar-alak (,lányok,, asszonyok') különben a török életben oly gyakori volt, hogy helynévül való alkalmazása nem mondható idegenszerűnek. (V. ö. Sztambulban qyz qulesi, qyz tasy: ,leánytorony, leánykő'.)3 A defterek sűrűn emlegetnek egy Csatkadá4

nevű várat; adataik nyomán a Duna-Tisza közén kell keresnünk e helyet, de a Nemzeti Múzeum törzsanyagának egy oklevele teljes, világosságot derít rája. Eferman aziránt intézkedik, hogy Jazbirin varosunda binä olunan Dzanfedä parqanyna hysar eri läzym olma/yn ... (a Jászberény városában épült Dzanfedä párkányába ,hisar erire' — porkolábra — lévén szükség, Szigetvár mahluljai (veteránjai) közül N. N. aga . . . foglalja el ezt az állást). A Jászberényben őrzött török oklevelek közül több erősíti ezen állítás igazságát. Dzanfedä tehát egy, Jászberényben épült párkány. Hogy a defterfordítók Csatkadá alakja Dzanfedä (dzan: ,élet, lélek'; fedä: ,feláldozás'; dzanfedä: önfeláldozás) hibás olvasata, azt, illetőleg ezen olvasat bizonytalanságát saját adataik is bizonyítják. Elvétve ugyanis Csatfedá alakban írják át ezt a helynevet. Dzanfedä személynév is lehet és pedig nemi megkötöttség nélkül férfié vagy nőé egyaránt.5 Geográfiái meghatározásoknál sokszor találunk színjelentésű helyneveket, melyek még akkor is figyelemreméltók, ha régi nevek lefordításaként alakultak ki. Az oszmanli. törökök a formaságoknak, színeknek különös fontosságot 1 Evlia Tk. Tk. III. 246, Kjätib Öelebi u. о. V. 338. 2 Hamburg, L. Friederichsen, 1920. 3 Dzelal Es3ad: Eski Istambol Âbidîït ve mebänisi. A régi SztambuL középületei és emlékművei. Sztambul, 1328, 220. 4 Defterek II. 384, 569, 570, 574—581, 583, 671—4, 678, 679, 708. 6 III. Murád korában Dzanfedä asszony mint a szultáni hárem kethüdäja igen fontos szerepet töltött be az udvar életében (Achmed; Refyq: Kadynlar saltanaty [Asszonyok uralma], Sztambul, 1332. 110 в köv. 1.).