Századok – 1923-1924

Értekezések - MISKOLCZY GYULA: A horvát kérdés (1790–1847.) 567

lás alapján, de főelve, az anyaországhoz való feltétlen ragaszkodás következtében örökös harcban élt az illyrekkel. Egymást követték a két párt között a véres összeütközések, a társadalmi mozgalmak megakasztották Zágráb megyében a közigazgatást, az állapot kezdett forradalmi lenni. A kormány pontosan értesült mindezekről két helyről is. A rendőrminiszter jelentéseiből nem lehetett kiokosodni, azok mindig magukon hordották a jelentéstevő politikai színezetét. Annál homogénebben illyrellenesek voltak a magyar kamara elnökének jelentései; különösen ki kell emelni Zerpák Edvárd zágrábi ügyész jelentéseit, mert azok indították cselekvésre a kormányt. A konferencia-minisztérium szavazataiban egyre sürgetőbben nyilvánult meg az a kívánság, hogy történjék már valami a nyugalom helyreállítása érdekében Horvátországban. 1842-ben végre eljött a cselekvés ideje, miután megérkeztek Bécsbe a kívánt felvilágosítások. Ügy látszott ekkor, hogy a magyarság ügye győzött a kormány pártfogásával. Az első lépés Haller gr. kinevezése volt bánnak. Haller a nádor és Metternich teremtménye volt, becsületes, egyenes katonajellem, de — sajnos — csekély politikai iskolázottságát törvénytisztelő konzervatív felfogása és feltétlen hűsége sem tudta pótolni. Az új bán és a magyar kancellár hamarosan összeállították azokat a követelményeket, amelyek megvalósítása a béke helyreállításával kecsegtetett; kiindulási pontjuk egy volt, mindketten az illyrizmus túlkapásaiban látták a baj okát. Az ő javaslataik alapján, Metternich sajátkezű szerkesztésében jött létre a híres 1843 januári leirat, mely eltiltotta az illyr elnevezést és az illyr jelvények viselését, a horvát cenzúrát tiszte szigorúbb teljesítésére utasította, de másfelől királyi szóval biztosította a horvátokat nemzetiségük fenntartásáról, és felhívta a nádort, hogy állja elejét minden magyar részről jövő kihívásnak. Ez a leirat a magyarság és a józan konzervatív politika győzelme volt az illyrizmus és bécsi pártfogói felett. A magyarság győzelmét jelentette, de nem a horvátok elejtését is egyszersmind, hiszen a horvát nemzeti párt követelése, a horvát nemzetiség megóvása, a királyi ígéret védelme alá került. El kell utólag ismerni, hogy Metternich megoldása bölcs volt, az egyetlen lehető alapot képviselte, amelyen a magyarság és a legjelentékenyebb horvát párt, a konzervatív nemzeti párt ki-