Századok – 1923-1924
Értekezések - MISKOLCZY GYULA: A horvát kérdés (1790–1847.) 567
A HORVÁT KÉRDÉS. (1790—1847.) 579 egyezhetett egymással. Az az üdvös eredménye megvolt, hogy G áj politizálását hívei közül is sokan elítélték, s ezzel elérkezett az utolsó alkalom, hogy a magyarság és a horvát nemzet a kölcsönös engedékenység alapján megegyezzen. A kormány jól számított, mikor kötelességét teljesítve a pártok fölé emelkedett és így akarta biztosítani a társadalom nyugalmát, mert az illyrizmusnak, mint nyugtalanságot keltő, sőt állambomlasztó elemnek elfojtásában számíthatott a magyar és a horvát konzervatív körök támogatására egyaránt. Hogy a várt eredmény elmaradt, annak okát a magyar liberális és az udvari konzervatív felfogás össze nem egyeztethetőségében kell keresnünk. A kormány tudatában volt annak, hogy most lojálisán viselkedett a magyar nemzettel szemben, s ennek ellenértékeképpen megértést kívánt. Maga is hajlandó volt már a mérsékelt reformok útjára térni, amire az időpontot elérkezettnek látta. A megvalósulni kezdő nagyarányú gazdasági Programm rámutatott az ország gyengeségére, s Metternich kész volt segíteni, de viszont ki akarta használni az alkalmat a királyi tekintély biztosítására és a törvénytisztelet helyreállítására. Gyorsan bekövetkezett a végzetes változás, aminek főoka. a szerencsétlen 1843/4-iki országgyűlés volt, amelyen a kormány és az ellenzék eddig még sohasem tapasztalt hevességgel ütközött össze, úgy, hogy számolni kellett az országgyűlés feloszlatásával és az esetleges forradalmi mozgalmakkal. A magyar ellenzék tbeoretikus álláspontjával szemben elbuktak azok a reformok, amelyeket a kormány elengedhetetleneknek tartott, a kibékülés a nemzet és király között az uralkodó pártviszonyok mellett lehetetelennek látszott. Kolowrat hatalmas alakja újult erővel bocsátkozik küzdelembe a magyarság ellen. Bőségesen kihasználja az ellenzék tapintatlanságát, egymásután diszkreditálja társai és a király előtt a magyar kormányszékeket, megdorgáltatja a magyar ügyeket intéző konferenciaminisztériumot, s elkeseredetten küzd minden magyar kívánság ellen. Nagy ellenlábasa, Metternich, egyre pesszimisztikusabban figyeli az eseményeket, egyedül József nádor képviseli még a nemzet ügyét. Ez az országgyűlés csődbe vitte az eddigi kormánypolitikát és végleg tönkretette a törvényes talajon álló régi konzervatív párt presztízsét, pedig az 1843-iki győzelmet az illyriz-37*
