Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

:562 MÁLYUSZ ELEMÉR. vélekedése. 1807.), az ország anyagi és szellemi felvirágzását lehetővé tevő közalap létesítéséről (Eggy nemzeti jószág. 1807.), s még ezeknek a nem tisztán Szegedről szóló műveknek a centrumában is a szegedi, alföldi polgár gondolkozása és felfogása áll — de menten minden maradi lokálpatriotizmustól. Magánéletét pedig kitölti az évtizedes, nehéz harc a rakoncátlan magyar folyóval: a Tisza áradásaitól védi a nagy várost és attól hódít el egy korábbi nagy árterületet s alapít rajta új falut, Vedresházát. Ez a produktiv élet sem talált még méltatóra. A mellőzés, mint példáinkból sejthető, Vedres és Balásházy társait nagyon érdemtelenül érte. De hogy bekövetkezett, ez ismét csak annak a jele, hogy mindeddig nem volt komoly, átgondolt helytörténeti kutatásunk, az az irodalmi áramlat és felfogás pedig, amely utóbbi évtizedeinkben uralkodott, csak az általános jelenségek iránt volt fogékony s minden egyebet kirekesztett kutatásának köréből. Tudományos kutatásunknak erre az irányára nem minden tanulságnélküli az az elbánás, amelyben mindenki által ismert költőnk, Berzsenyi Dániel közgazdasági műve részesült. „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól" (1833.) szóló tanulmányában Berzsenyi érthetően és világosan leírja megfigyeléseit, amelyeket a dunántúli, kemenesaljai és somogymegyei falusi nép életének szemléleténél tett s szinte fotográfiái hűségű képet nyújt az ottani magyar lelki habitusáról, úgy, hogy ma is mindenkinek el kellene olvasnia, aki csak érdeklődik falusi népünk iránt. Mert természetesen a felemelkedés útját ő sem vizsgálja a magyar faj rossz tulajdonságai megjavításának kizárásával. Megfigyelésein kívül előadja tehát nézeteit is, amelyek szerint епцек a falusi magyar népnek erkölcsi és értelmi színvonalát emelni kellene. S mivel így az „örök előhaladás" feltételeit a népnél igyekszik lehetővé tenni — anélkül, hogy ezért csak távolról is a „népies irány" hívének vagy előfutárjának lehetne őt neveznünk — nemes társadalom-regeneráló törekvéseit a népnél óhajtja megkezdeni, ez a helyi vonatkozású munkája, ha ily szempontokból vizsgáljuk, nemcsak a költő életét, gondolkozását fogja megvilágítani, hanem általános irodalmi értéket is jelent. Könyvének ezt az értékelését mégis hiába keressük. Hiábar mert jelentőségét a helytörténeti kutatásnak kellett volna felismernie s azután a leszűrt tanulságokat közvetítenie általános történetírásunkkal. Hogy ez utóbbinak szemét szükségképen mennyire elhomályosítja az