Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS FELADATAI. 561^ óhajtották elsősorban megjavítani.1

Élet és irodalom tehát már működésük céljánál fogva is a legszorosabb kapcsolatban volt fnáluk, más okok következtében azonban még inkább összeforrott. Ők annak a vidéknek írtak, amelyen hosszú éveken keresztül laktak s a példákat nem könyvekből keresték ki, hanem megfigyeléseik révén, munkájuk és utazásaik közben szerezték azokat. Ezért is oly értékesek megjegyzéseik. Példa gyanánt felemlítjük Balásházy Jánost, ki (1797— 1857) Zemplén megyében és Debrecenben élt és gazdálkodás közben egy tucat könyvet írt. Egyik gazdasági műve az akadémiai nagyjutalomban Vörösmartyval osztozott, de azért legbővebb életrajzát csak Szinnyei lexikonában találhatjuk meg. Jellemző módon csak bodrogközi, szabolcsi, bihari és felvidéki példákra hivatkozik, amelyeket tehát személyesen látott, azután még a külföldi szakirodalomra, de tovább nem megy. Egyik igen érdekes kis füzetében: Debrecen mint van s jövendője (1844), amelyben nemcsak a város gazdálkodásáról, szinte kiaknázatlanul heverő óriási ingatlanairól mond el igen figyelemreméltó részleteket, hanem közvetlen elénk hozza a tanyai életet a város körüli hatalmas kiterjedésű pusztákon, azoknak fokozatos művelés alá vételét, magunk előtt látjuk egy debreceni civis-család városi és tanyai gazdálkodását, életének s ezzel talán jellemének is reális alapjait. Pedig könyve aktuális célból készült: tengelye a „földosztás", a földreform örök problémája. Valamennyi közgazdasági műve ily aktuális céllal készült. De még azok is, amelyek az egész ország közvéleményét érdeklő általános problémát fejtegetnek, mivel egyhelyben lakó írójuk autopsia útján szerzett ismereteit taralmazzák, más vidéken élő által minden vonatkozásukban nem is érthetők, következőleg élete és egész működése is csak a helyi jelenségekkel ismerős történetíró által értékelhető. Egy Debrecenben élő helytörténeti kutató előtt, ki egyaránt járatos a helyi viszonyokban s a modern általános történetirodalomban, aki tisztában van a fejlettebb történeti módszertan követelményeivel, szebb feladat nem is lehet, mint megírnia egy ilyen tiszteletreméltó ember csendes működését. S könyve bizonyára érdeklődést fog kelteni széles körökben Debrecenben, azonkívül pedig értékes nyeresége lesz történetirodalmunknak is. Minden városnak vannak ilyen férfiai, nem is egy. így Szegednek egyik mérnöke. Vedres István, ki talán még ismeretlenebb, mint Balásházy. A sokat tervezett, de közgazdaságunk nagy kárára soha meg nem valósult Duna-Tisza csatornáról ő írta az első nyomtatásban megjelent könyvet (A Tiszát a Dunával összekapcsoló, új hajókázható csatorna. 1805.), szép tanulmánya van a még ma is műveletlen, improduktiv alföldi pusztaságok befásításáról (A sivány homokság használhatása. 1825.), az 1811-i devalvációt megelőző pénznyomorúságokról (A bankótzédulák elenyésztethetésériil való 1 Például Balásházy János a „Politikai és státusgazdasági nézetek." (Debrecen, 1847.) II. füzetében. Századob, 1924. I-VI- Csánki-füzet. 36